Dubaiban sivatagi nomád volt, a Hawaii-szigeteken természetgyógyász, a budapesti agglomerációban pedig extrém siklóernyős, aki biciklivel, Süsüvel vagy rénszarvasokkal repül. A gödöllői Tardy Tamás 54 éves, igazi világjáró, aki mindenhol megtalálja önmagát és amikor csak teheti segíteni próbál, most is nagy dologra készül.

Tamás kalandjai 1981-ben, 16 évesen kezdődtek, amikor az akkori MHSZ-en belül ejtőernyőzni kezdett. A rendszerváltás után az ejtőernyősök közül sokan siklóernyőzni kezdtek. Ő is így tett 1993-ban, azóta pedig nincs megállás az életében.

A Budapest és Környéke hírportált az erősebb napokon már százezrek olvassák. Olyan portálokkal vagyunk egy listán, mint a Telex, Origo, Index, Blikk, az RTL és a TV2 weboldalai. Köszönjük, hogy most te is minket olvasol!

Válása után 1997-ben Hawaii-szigetekre ment siklóernyős iskolát csinálni. A főváros, Honolulu közelében telepedett le, de közben kiderült, hogy az állandóan fújó viharos óceáni időjárásban nem lehet siklóernyő oktatással foglalkozni. Ezt követően Oahu szigetén megismerkedett a természetgyógyászattal, és az élettől búcsúzó embereknek segített.

Tamás eredeti szakmája víz-, gáz- és fűtésszerelő. Bejárta a világot de mindenhol a repüléssel foglalkozott. Dolgozott Mongóliában, Mexikóban, Floridában, legutóbb pedig a sivatagból érkezett haza.

A sivatagi kaland

Az Egyesült Arab Emírségekben, Dubaitól 100 km-re, két évig nomád körülmények között egy táborban lakott a sivatagban, ahol siklóernyő oktató volt. Mint meséli: „csak hajnalban lehetett repülni, mert reggel kilenckor már 40 fokos hőség volt.”

Miután beindult az üzlet, a dubai főnökei lovakat is vettek, így Tamás lovas kiképzést kapott, hogy sivatagi lovastúrákat vezethessen. Azt mondja jól ment az üzlet, de két év után visszatért Magyarországra, Gödöllőre.

Repülés Süsüvel

Lassan egy éve már ismét itthon van és egy sétarepüléssel foglalkozó cégnél dolgozik. Sajnálja, hogy nem nagyon lehet ebből itthon megélni, ezért most új lehetőségek után néz. Hobbiból viszi fel Süsü a sárkányt a levegőbe és szintén saját maga és mások szórakoztatására bringázik a felhők között például egy rénszarvas társaságában.

Arra a kérdésünkre, hogy nem fél-e a repüléstől azt válaszolta, hogy egyáltalán nem, hiszen a repülés kétszeresen túlbiztosított, miközben a földön minden autó egy potenciális veszélyforrás.

Büszkék rá a gyermekei

Tamás kalandos életébe nehezen fért volna bele a hagyományos értelembe vett családmodell. 1997-ben elvált feleségétől, de a gyermekeivel rendszeresen tartotta a kapcsolatot. Ők már felnőttek és büszkék az édesapjukra.

Azt mondja Tamás, hogy ő egyfajta alkotó. Mindig csinál valamit és nem azért, hogy felhívja magára a figyelmet. Azt mesélte nekünk ezt úgy éli meg, mint amikor egy repülő csíkot húz maga mögött az égen. Ő is szeretne látható dolgokat létrehozni.

Önzetlenség

A terveket a lehetőségek alakítják ki. Az embernek fel kell mérni a lehetőségeit és csak azt követően szabad tervezni – mondja Tamás. Aztán elmeséli, hogy így visszatekintve a sok-sok országra, ahol megfordult, végül is azért jött el mindenhonnan, mert megérezték rajta a lelkesedést, a jószívűséget önzetlenséget, aztán megpróbálták becsapni.

Gyógyító repülés

Tamás most a mozgássérülteknek, az életüket kerekes székben élőknek szeretne segíteni. Azt mondja a repülésnek gyógyító ereje van. Felszállás után a levegőben ugyanis az ember elfelejt minden problémát. „Nem könnyű leírni azt a fantasztikus élményt, amikor a siklóernyőn ülve lógatjuk a lábunkat, fúj a szél és gyakorlatilag egy másik világba kerülünk” – mondja. A repülés tehát a bajok elfeledtetésével, élmény és örömszerzéssel gyógyítja az elfásult lelkeket, valóságos életerőt ad mindenkinek.

Fotók: Facebook/Tardy Tamás