Aki utazott már Ferihegyről fapados járattal biztosan botrányosnak tartja a nyáron légkondi, télen fűtés nélküli bádogváros, a karámba terelt utasokat, a gyaloglást az aszfalton, a koszos vécéket. Külföldi ismerőseinknek marad a magyarázkodás, hiszen ilyent tényleg nem nagyon látni Európában. Az üzemeltető immár 15 éve botrányos körülmények közé kényszeríti az utasokat, ha erről kérdezik őket hárítanak. A repülőtér működtetőjének 80 milliárd forint az éves bevétele. Úgy tűnik kormányzati szinten is rámozdultak a felháborító körülményekre.
Legutóbb komoly kritikát fogalmazott a ferihegyi repülőtéren uralkodó állapotokról Schneller Domonkos, a Miniszterelnökség Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztésének végrehajtásáért felelős helyettes államtitkára.
Néhány napja mutatta be új, bud:plus elnevezésű programját a Budapest Airport. A reptérüzemeltető által tervezett új terminál 2024-es felépítéséig, körülbelül 70 átmeneti intézkedéssel próbál enyhíteni a Budapest Airport az elmúlt hónapokban a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér termináljain fokozódóan tapasztalható tumultuson, és a jelenlegi infrastruktúra szűkös keretein belül javítani az utazási élményen – írja az Airportal.hu
Kapcsolódó cikk: Vasút, parkolóház, függőfolyósó – Ilyen lesz a ferihegyi repülőtér 2024-ben
Az ügyről megjelent cikkre Schneller Domonkos, a Miniszterelnökség Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztésének végrehajtásáért felelős helyettes államtitkára az AIRportal szerkesztőségéhez eljuttatott levélben reagált.
Témába vág: Elég volt a repülők zajából! Rossz felé fordulnak Ferihegynél a gépek
A helyettes államtitkár megerősítette, hogy a vázolt problémákat az elmúlt 2 hónapban hivatalos kormányzati álláspontként a tárgyalások alkalmával már kétszer is jelezte a reptér vezetése számára. Az írásban foglaltakat természetesen a hivatalos kormányzati álláspont ismeretében fogalmazta meg.
Schneller Domonkos a levelében olyan dolgokra világít rá, amelyek az utóbbi időben a repülőtéren megforduló akár magyar, akár külföldi utasok lesújtó, az áldatlan, Európához nem méltó állapotokról szóló beszámolóiból, valamint a Budapest Airport hivatalos közösségi oldalán megjelent értékelésekből és visszajelzésekből szintén ismertek. Nem utolsó sorban pedig a magyar légiközlekedési és turisztikai szakmában kialakult vélemény is hasonló a reptéren uralkodó állapotokról.
Schneller Domonkos, a Miniszterelnökség Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztésének végrehajtásáért felelős helyettes államtitkára – Fotó: BPK montázs, a portré forrása: Origo.hu
A helyettes államtitkár a portálnak küldött levelét és fotóit alább változtatás nélkül közöljük.
Bizonyíték, nem ígéret
Olvasom a Budapest Airport Zrt. közleményét; s az elmúlt évek tükrében, a repülőtéri állapotokat ismerve legalábbis érdekes látni a hangzatos vállalásokat. A papír mindent elbír, de az ígéret-dzsungel útvesztőiben bolyongva azért óhatatlanul furcsa, az érett Kádár-korra hajazó dezsavű-érzés lesz úrrá az olvasón.
Mert olyat láttunk már nemegyszer, hogy a piacra új szereplőként belépő titán, mint „új seprű”, előadja és bejelenti a nagy terveket. Vetít és fest. Bemutatja a referenciáit. Hogy milyen szakszerűen üzemeltet Hamburgban, Athénban, máshol. És meggyőzi a kuncsaftot, hogy ha lehetőséget kap, ő ugyanezt, sőt, még jobb munkát fog itt is végezni.
Lesz tisztaság, kényelem, minőség, az építészeti karakterről fog cikkezni a világ építészeti sajtója, a wallpaper vagy a dezeen, a biztonsági kerítés kolbászból lesz, cserébe viszont nem lesz zsúfoltság, kosz, és nem lopják ki a laptoptöltőt a bőröndből, a mellékhelyiségek pedig alap, hogy mindig működnek. Mert a piacgazdaság logikája már csak ilyen, rendjén is van, ha egy üzemeltető elsőre ígéretekkel akar kitűnni a versenytársak közül.
Kapcsolódó cikkünk: Így lopják szét a bőröndöket Ferihegyen, kitálal egy munkás
Ilyenkor aztán az egyszeri döntéshozó, városvezető, állampolgár, netán utas rákeres a hivatkozott referencialistára, majd megnyugodva dől hátra. És vár. Kíváncsian.
De az milyen már, amikor közel tizenöt év bizonyítási lehetőség után egy üzemeltető cég hirtelen rádöbben, hogyan is kell a mellékhelyiséget takarítani, azaz mi is lenne a dolga valójában, majd pedig nagyívű kampánnyal, ötlet-cunamival kezd házalni? Hogy márpedig mostantól lesz ám itt majd tiszta vécé, s minden. Sőt: minden is.
Tisztaság, csápra tett repülőgépek, kulturált és gyors beléptetés, vagyonbiztonság, új utasmóló, cargo, biztonságos parkolás, és még egy vadiúj terminált is kapunk. Higgyük el, hiszen… de miért is?
És itt azért előbújik a kisördög az olvasóban. Mert mit kezdjünk azzal, ha egy olyan társaság, olyan menedzsment ígéreteit, színes terveit, hivatkozásait, fogadkozásait olvassuk, amelynek közel tizenöt éve lett volna arra, hogy bizonyítson? Egy olyan üzemeltető, amely másutt furcsa módon tudja, hogy mi a dolga, és azt milyen színvonalon kell(ene) végeznie.
Furcsa érzés Athénban járni a repülőtéren. Vagy Hamburgban. Esetleg Düsseldorfban. Vagy bármely más, olyan repülőtéren, amely üzemeltetésében részt vesz ugyanez a társaság, és mégis van papírtörlő a mosdóban. Sőt, még mosdó is van. A lenti kép pedig sajnos nem illusztráció.
Merthogy ebből könnyen juthat arra a következtetésre az egyszerű ember, hogy mi, magyarok mintha kevésbé lennénk fontosak. Mintha a kétsebességes Európa leállósávjában vesztegelnénk. Nekünk nem jár építészeti minőség, nem jár tiszta WC és benne szappan, papír, tisztaság.
Nekünk bádogváros, karám jár, folyamatos és bosszantó zsúfoltság mindenütt. Nekünk babakocsival vagy csomagokkal is csak a lépcsőzés jár a karámig vagy a karámtól a kijáratig, se lift, se mozgólépcső, ahogy bárhol Európában. Nekünk kerozingőzös várakozás a tűző napon, csapó eső és tumultus jár, meg kiabálás, az jár. Hallottunk már olyat máskor is persze, hogy nekünk minőségben kevesebb is elég…
Érdekes érzés leszállni az Arlanda repülőtéren Stockholmban, ahol rögtön az érkezésnél híres svéd művészek, sportolók, nemzeti büszkeségek fogadják az oda látogatót. Mások mellett Björn Borg, Ingmar Bergman, Sarah Sjöström és az ABBA tekint ránk mosolyogva a falról, óriásplakát méretben. Welcome to my hometown. Isten hozott Svédországban, üzenik. Mi ilyenek vagyunk, rájuk vagyunk büszkék.
Hazatérve aztán helyreáll a világ rendje. Tudtunkra adják, hol is a helyünk. A gép jó száz méterre áll meg a termináltól. Öreg, kerozinszagú buszon zötyögünk, mint a heringek – a dilatációs hézagok ütemére. Legalább nem az esőben sétálunk a géptől a fedett karámig, végülis, aminek a végén évek óta egy kerengő és egy lépcső fogad, ahol lényegében minden utas emelgeti a gurulós bőröndjét.
Évi 80 milliárdos bevétel mellett tényleg pont arra nem jut pénz, hogy itt egy rendes bejárat és egy rámpa legyen? Ha eddig nem érdekelte ez a repteret, majd épp most fogja?
Belépve aztán a hírhedt svéd nacionalizmus után végre a hazai józanság fogad. Puritanizmus, takarékosság. A „merjünk kicsik lenni” csendje. Nem üdvözöl Puskás, Albert, nem köszönt Bartók Béla, Szent-Györgyi, Kertész Imre. Cserébe viszont a dolgunkat nem tudjuk elvégezni, mert a WC lezárva.
A terminál előtt vagy a kilátóteraszon hetek óta gyűlik a szemét, a földön csikktenger. Ez itt kérem Európa közepe. A vén kontinens szíve elvégre valahol itt dobog(na).
A számok nyelvén
A cégbírósági adatok ezzel szemben igenis megdobogtatják a szívünket. Hiszen valamiben mégiscsak az elsők között van a Budapest Airport Európában, méghozzá nem is akármiben: nálunk üzemel a kontinens egyik legjövedelmezőbb repülőtere! Nagy dolog ám ez.
Az árbevétel közel felét teszi ki az üzemi profit – azaz itt költenek a bevételekből legkevesebbet munkabérekre, csomagátvizsgáló-berendezésre, flóraszeptre, bármire – és persze, nem utolsósorban az utasok kényelmét szolgáló fejlesztésekre. Hiába no, híresen takarékos nemzet a miénk; itt és ilyenkor jó igazán magyarnak lenni.
Nekünk meg marad a sajtóközlemény: „Holnaptól zöld lesz a fű. Nektek is, kedves magyarok!”
És mindez nem ígéret, ez már tényleg a bizonyíték maga – írta levelében Schneller Domonkos a Miniszterelnökség Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztésének végrehajtásáért felelős helyettes államtitkára.
