Jelentősen megnőtt a sakálok egyedszáma az agglomerációban is. Már belterületeken is feltűnnek és egyáltalán nem olyan visszahúzódók, ahogy azt a szakemberek állítják. Egyre több agglomerációs településen lehet éjjel hallani a kóbor kutyára hasonlító állatok vonyítását.

A BudaPestkörnyéke.hu agglomerációs hírportált százezrek olvassák az agglomeráció mind a 90 településén, köztük sok az álláskereső és a munkahelyváltáson gondolkodó. Hirdessen nálunk állást és meglátja: szuper áron, gyorsan megtalálhatja velünk az ideális alkalmazottat. Klikk ide a részletekért!

„Este tíz óra körül a teraszunkon ültem, olvasgattam a telefonomon, úgy éreztem, valaki figyel. Oldalra néztem és azt láttam, hogy alig két méterre tőlem a fűben ül egy sakál és bámul. Ijedtemben azt kérdeztem tőle kiabálva, te mit keresel itt? Erre fogta magát és nesztelenül eltűnt a sötétben. Szóltam a férjemnek, hogy sakál van az udvarban, ő lámpával körbejárta a kertet, de nem talált semmit, addigra valószínű kiment már valahol. Másnap elment a gazdaboltba, vett sűrűszövésű dróthálót és lezárta vele azokat a réseket a kerítés mentén, ahol beférhetett.” – meséli pátyi olvasónk a BudaPestkörnyéke.hu agglomerációs hírportálnak.

A történet nem egyedi. Mint kiderül Pátyon és környékén több sakálcsalád telepedhetett meg, hiszen a község több pontján is láttak vadállatokat, több udvarba is bejárnak. Ilyenkor érdemes szólni a helyi gyepmesternek, aki értesíti a természetvédelmi hatóságot, ahol eldöntik mi legyen: befogják vagy kilőjék a sakálokat.

Az aranysakál nem védett faj, egész évben lehet rájuk vadászni. A nemzeti parkok és a természetvédelmi őrszolgálat munkatársai érintőlegesen kíséri figyelemmel az állományt, leginkább csak abból a szempontból foglalkozunk vele, hogy milyen hatást gyakorol a védett fajokra és területekre.

Ha nem akarjuk, hogy a sakálok napi útvonalának a kertünk is a része legyen, érdemes átnézni a kerítést. Egy aranysakál ugyanis már egy 18×18 centis résen is át tudja magát küzdeni. Ha nem adunk nekik esélyt, hogy bejöjjenek az udvarba, inkább másfelé mennek.

Az aranysakálok leginkább a könnyű táplálékszerzés miatt húzódnak közelebb belterületek felé. Rájöttek arra, hogy sokkal könnyebb felborítani egy kukát, mint levadászni egy őzgidát vagy pockot, ráadásul a kukában mindig találnak valamilyen harapnivalót.

Kicsit hasonló a helyzet az aranysakálokkal is, mint a rókákkal, vagy a vaddisznókkal. Nemrég arról írtunk, hogy a törökbálinti polgármester úgy akarja elejét venni a vaddisznók településen belüli randalírozásának, hogy az erdőben etetik őket, így nem mennek be a házak közé.

Az aranysakál, népies nevén a nádifarkas őshonos állat volt Magyarországon, amely szinte teljesen kipusztult a vadászat és a tájátalakítások miatt. A 90-es években jelent meg ismét főleg Baranyában és Dél-Somogyban. Az elmúlt évtizedekben annyira megszaporodott az állományuk, hogy megérkeztek ide az agglomerációba is. A természetvédelmi szakemberek szerint 6500 példány élhet jelenleg az országban.

Sakálok az agglomerációban! Már a településekre is bejárnak ezek a vadállatok

Fotók: Aranysakál a Budakeszi Vadasparkban – Fotó: BudaPestkörnyéke.hu