Egyre többen találkoznak az agglomeráció kertjeiben kígyóval. Az esetek többségében ártalmatlan hüllőkről van szó, azonban ritkán mérgeskígyó is betévedhet az udvarba. Most abban segítünk, hogy könnyen beazonosíthasd, milyen fajta kígyó költözött a kertedbe. Nézzük őket sorban.
Nemrég írtunk arról itt a BudaPestkörnyéke.hu agglomerációs hírportálon, hogy az RTL KLUB műsorvezetője, Sebestyén Balázs is kígyót talált a diósdi házuk udvarán. Hozzá egy a fenti képen is látható haragos sikló költözött be. Pár napja egy pátyi facebookozó is kígyót posztolt az udvarából, ő rézsiklóval találkozott. Mindenek előtt fontos elmondani, hogy a Magyarországon élő kígyók védettek, ne bántsátok őket!
Amikor egy kígyóval találkoztok az agglomerációban, nem kell megijedni, mert nagyon kicsi az esély arra, hogy az mérgeskígyó legyen. Nézzük először a viperákat, melyből kétféle él Magyarországon. Az egyik keresztes, a másik a rákosi vipera.
Mindkettő fő ismertető jele a fején látható X vagy V mintázat. A rákosi vipera előfordulhat Budapest környékén, a keresztes szinte biztosan nem, ennek ellenére kezdjük a legveszélyesebbel a keresztes viperával. Ha ezt a fajtát ugyanis ki tudjuk zárni az udvaron talált kígyó meghatározásakor, nyert ügyünk van, hiszen nincs mitől félni.
Keresztes vipera (Vipera berus)
A keresztes vipera veszélyes lehet az emberre, néha bekeveredhet a kertbe, de szinte biztosan nem egy Budapest környéki kertbe. Ennek a fajnak a lakóhelye ugyanis a Zempléni-hegység, Zala, Tolna és Somogy megye. Az 55-70 cm hosszú, tömzsi kígyó alapszíne igen változatos fehéres-, ezüst- vagy világosszürke. A lényeg a fején látható X, vagy V alakú minta, illetve a szemétől a nyakáig futó sötét csík, valamint a pupillájának a formája, ami igazi kígyós, vágott formájú. Ha felismered ezeket a jeleket óvatosan, mert keresztes viperával van dolgod!
Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis)
A rákosi vipera, más néven parlagi vagy rákosréti vipera előfordulhat a Kelet és Dél-Budapest környéki területeken. Nagytarcsa környékén biztosan találkoztak már vele. A mérgének hatása megközelítőleg egy méh szúrásának felel meg. Erős szervezetű emberekre ártalmatlan, legfeljebb gyenge rosszullétet, kiütést okozhat, marása ellen szérumot sem készítenek.
Ennek a kígyónak is a fő ismertető jele a fején látható X vagy V alakú rajzolat. Alapszíne szürke és a barna különféle árnyalatai, mintázata feketésbarna, feketével szegett cikcakkos hátszalagból, valamint nagy sötét oldalfoltokból áll. Hossza 40-60 cm. A gyepes élőhelyeket kedveli. Hazánkban nyugati populációi elsősorban nedves réteken, lápokon, legelőkön élnek, a Duna-Tisza közi állomány viszont a Kiskunság száraz sztyeppjein. 1974 óta védett, 1988 óta fokozottan védett, 1992-től pedig természetvédelmi szempontból a legkiemeltebb kategóriába tartozó jószág.
Haragos sikló (Coluber jugularis caspius)
A haragos sikló nem veszélyes az emberre, de vigyázni kell vele, mert ha dühös haraphat! Jó hír, hogy nincs mérge, a budai, különösen a Dél-budai kertekben könnyen előfordulhat. A nevét a veszélyforrásokkal szemben tanúsított agresszív viselkedéséről kapta. Támadásainak hevessége miatt a népnyelv ugró siklóként is ismeri. Átlagos testhossza 160 -180 centiméter, feje és szemei is meglehetősen nagyok.
A kifejlett példányok háta szürkésbarna, hasa sárgás. A háti pikkelyeken sárga csík húzódik. A veszélyforrást kiváló érzékszerveivel előre észleli, és ilyenkor gyorsan, nagy zajt keltve menekül. Ha a fenyegetés közelebbről jön, nem habozik, jóval nagyobb ellenfelét is megtámadja. Harapása nem mérgező, de hegyes fogaival fájó sebeket tud okozni. Magyarországon kizárólag a Budai- és a Villányi-hegységben él.
Erdei sikló (Elaphe longissima)
Az erdei sikló nem veszélyes az emberre és előfordulhat a kertedben. Ez a kígyó akár két méteresre is megnőhet, bár a hazai példányok ritkán érik el a 150 centiméteres testhosszt. Hasa sárgásfehér, hátuk és oldalaik zöldesek, barnásak vagy szürkések. A halántékon világossárga, halványabb mintázat látható. Az erdei sikló ragadozó: táplálékát főleg rágcsálók, cickányok, illetve madarak, fiókáik és tojások képezik. Mérge nincs, így áldozatait vagy élve nyeli el, vagy afféle kis óriáskígyó módjára megfojtja őket.
Rézsikló (Coronella austriaca)
A rézsikló nem veszélyes az emberre és előfordulhat a kertedben! Rossz hír, hogy első látásra könnyen összetéveszthető a keresztes viperával. A mintázata ugyanis nagyon hasonló. Ez a kígyó azonban hosszú és karcsú, míg a keresztes vipera amolyan duci, tömzsi jószág. A másik fontos különbség a kettő között a szemében van. Ennek kerek a pupillája a keresztes viperáé vágott.
A rézsikló átlagosan 50 – 70 centiméter hosszúra nő meg, teste szürkés, barna, sárgás vagy bronzvörös; hasa téglavörös, vörösessárga vagy kékesszürke. A rövid, háromszög alakú fejen az orrnyílástól a szemen át kétoldalt egy – egy sötét csík húzódik az állkapocs végén is túl. Nem kell tőle félni!
Vizisikló (Natrix natrix)
A vizisikló előfordulhat a kertedben, de nem veszélyes az emberre. Azért csak óvatosan vele, mert mérget ugyan nem termel, de ha megriasztják, kobraállást vehet fel, és fenyegetően sziszeghet. Ilyenkor bűzös váladékkal spricceli le a támadót. A veszélyhelyzetekből általában igyekszik elmenekülni, vagy végső esetben holtnak tetteti magát.
Testfelépítése erőteljes, hossza a másfél métert is elérheti. Színezete változatos, háta zöldes vagy kékesszürke, gyakoriak a fekete melanisztikus példányok, a sötétszürkés haspajzsok széle csontfehér. A háton páros fekete pontsor fut végig. Egyik legjobb azonosítójele a tarkó két oldalán látható, nőstényeknél halványabb, hímeknél erőteljesebb színű, félhold alakú, sárga, fehér vagy ritkábban vörös folt.
Kockás sikló (Natrix tessellata)
A kockás sikló nem veszélyes az emberre és a kertekben szinte sosem fordul elő. Közepes termetű, átlagosan 75 – 100 centiméteres hosszúságúra megnövő kígyófaj. Alapszíne olajzöldes szürke, amelyet hátán sötétbarna vagy fekete négyzetek tarkítanak, ezért hívják kockásnak. Kiváló úszók, meleg időszakban szinte sosem hagyják el a vizet. Órákig képes levegővétel nélkül mozdulatlanul várakozni víz alatti rejtekhelyén, hogy aztán lecsapjon áldozatára. Vész esetén kellemetlen szagú mirigyváladékot lövell kloákájából, vagy élettelennek tetteti magát.
A lényeg tehát: a Budapest környéki kertekben szinte biztosan nem találkozol emberre veszélyes kígyóval. Ha bekeveredik egy ilyen hüllő hozzád és félsz tőle inkább hagyd békén, úgyis nemsokára tovább kúszik.
Fotók: Wikipedia, Halpern Bálint, MME
