Reggel hatkor kel, a mai napig dolgozik, soha semmit sem várt az államtól, csak magára számított. Kevés húst eszik, de a téliszalámit imádja. 100 éves lett a Pusztazámoron élő Tera néni. Lélekmelengető interjú és jó tanácsok a 100 szülinapjukra gyúró olvasóinknak.
A pusztazámoron élőCsóli Vincéné, Tera néni augusztus 15-én töltötte be a 100. életévét. A község önkormányzatának képviselő-testülete ebből az alkalomból emlékfüzetet adott ki, így tiszteleg az ünnepelt példamutató életútja, emberi helytállása előtt. A „Tera mama 100” címet viselő kis füzet a Zámori Hírek mellékleteként jutott el a helyi közösség tagjaihoz – írja a BudaPestkörnyéke.hu agglomerációs hírportálhoz eljuttatott cikkében a midio.hu oldal.
Tera mamát hihetetlen munkabírása, szilárd akaratereje és mindig egyenes gerince (fizikai és átvitt értelemben egyaránt) átsegítette a sokszor megoldhatatlannak vélt problémákon, nehézségeken.
Ha kellett, a cséplőgép mellett dolgozott, ha később úgy hozta a sors, az óvodában szakácsként főzött. Mindig derekasan helytállt, sőt ne beszéljünk múlt időben, hiszen ma is egyedül ápolja a virágoskertjét, mintaszerűen ellátja háztartását, elsőként veti el a tavaszi zöldségeket, borsót, zöldbabot, a paradicsompalántákat, hogy legyen télire befőtt, paradicsomlé a szépen rendezett éléskamrájában.
Sokat dolgozott és gyalogolt
Nyolcgyerekes családba születtem, első gyermekként. Apám tüdőasztmával jött haza a fogságból, beteg volt, nem kapott munkát; nagyon nehéz gyermekkorunk volt, sokat szenvedtünk, én már fiatalon napszámba jártam – meséli a néni.
Volt, hogy bevetettünk három hold búzást, három hold kukoricát, három hold magborsót, gondolhatja, mennyit dolgoztunk. Összeszedtem a tojást a faluban, gyalog cipeltem a hátamon a törökbálinti helyiérdekűig, bementem Pestre, egész nap mostam, majd este Bálintról megint csak gyalog jöttem haza.
A gyermeknevelés sem volt könnyű. Mondtam is az egyik fiamnak: úgy fáj, hogy ma minden szeretetet megkapnak a szülőktől a gyerekek, én meg nem tudtalak benneteket dédelgetni, mert mindig dolgoznom kellett.
Erre azt felelte: „Édesanyám, nekünk olyan jó gyermekkorunk volt, mindenünk megvolt!” Két lányom és három fiam van, nagyon jó gyerekek voltak és ma is azok, mindig segítettek, például vályogot vetettek mikor építkeztünk.
Mindig törekedjünk felfelé
A nehézségek és a szegénység ellenére anyám már kiskoromban belém nevelte, hogy mindig törekedjek felfele, igyekeztem is inkább a középosztályhoz tartozni, mint lefele. Nem szeretem a trehány embereket, akik csak az államtól követelnek, de nem tesznek érte semmit.
Arra a kérdésre, hogy mit szokott főzni, a 100 éves néni azt felelte: „Bablevest, borsólevest, sárgaborsólevest. Húst nagyon keveset eszem. Régen, mikor még jártam dolgozni, nagyon szerettem a téliszalámit vajas kenyérrel, mindig vettem magamnak öt dekát. Erre még emlékeznek a gyerekeim, mostanában is meglepnek vele. Én mindent szeretek, mindent megeszek. Én soha semmit nem dobok ki, talán egy-két pirított kenyeret, mikor elégettem.”
Korán kel, korán fekszik
Esténként kilencig tévézik, majd lefekszik aludni. Kevés emberrel tartja a kapcsolatot, mert mint mondja, az ő korosztályából már mindenki meghalt, a fiatalokat pedig nem érti, folyton telefonálnak. Este hat után már nem eszik semmit, alkoholt egyáltalán nem iszik már.
Vallás és az időskor
Vallásos vagyok, jártam templomba. Nem vagyok bigottan vallásos, de a Jóistennek köszönök mindent – mondja a 100 éves néni. Jóisten, ha van, az nem tud megverni, csak segíteni, az biztos. Sok mindent az ember magának köszönhet. Becsületes legyen, ne hazudjon! A vallásos ember megbocsát. Jó, megbocsát, de elfelejteni dolgokat nem tud.
Kiemelt kép illusztráció, Tera néni elképzelt ünnepi partija – BPK montázs, Tera néni fotójának forrása: midio.hu
