A Fonó Records gondozásában jelent meg a Tárkány trió első lemeze A cimbalomprímás. Hiánypótló produkció, amely egyedüléként ápolja ennek a gyönyörű magyar hangszernek a hagyományos játékstílusát, cimbalom koncerteken és lemezen egyaránt. Tárkány-Kovács Bálint mutatja be lemezét.
A Tárkány Triót azzal a szándékkal hoztam létre, hogy megszülessen az első zenekar, amely az eredeti magyar népi cimbalomzenét bemutatja, a cimbalomprímás hagyományt folytatja. Bármilyen furcsán hangzik, ilyen még nem volt, és máig ez az egyetlen zenekar, amely ezzel foglalkozik. Bár akad néhány cimbalom produkció, azok különböző fúziós műfajokban, legelsősorban balkáni zenei vonalon mozognak, míg a magyar népzenekarokban a cimbalom csak kísérő szerepet kap. Ehhez a célkitűzéshez kerestem, és végül találtam Fekete Márton és Molnár Péter személyében zenész társakra. Már csak egy fontos támasza hiányzott a projektnek: a megvalósításhoz szükséges kiadói háttér. A Fonó Budai Zeneház igazgatója, Horváth László azonnal megértette, milyen fontos missziót teljesít a zenekar a magyar zenei kultúrában, és biztosította azt a hátteret, ami ennek a lemeznek a megszületéséhez kellett, ezúton is köszönet érte!”
Egy lemez – különösen egy szólista lemeze – általában a szólista személyére koncentrál, holott érdemes belegondolni, milyen társadalmi teljesítmény áll mögötte. Népzenénk kifejlődése már önmagában egy össznépi kulturális produktum. Ez azonban zenészegyéniségek előadóművészetében valósult meg, cimbalomprímások remek játékában. Ennek gyűjtése és közreadása kutatók nemzedékeinek közös munkája: valaki legyűjtötte, más lejegyezte, mások rendszerezték, megint mások digitalizálták, majd fölkerült internetes adatbázisokba. Mi évtizedek munkájával megtanultuk, és a Magyar Állam támogatásával a Fonó Records gondozásában, a Csend Stúdióban, Mazán Attila hangmérnök segítségével rögzítettük. Amit most a kedves zenekedvelő meghallgathat ide kattintva a nagy zenemegosztókon, vagy CD-n is megvásárolhat, abban ez mind benne van, sőt a vásárlásával maga is hozzájárul.
A cimbalmos népzenei gyűjtésekről egyszerre mondható, hogy sok és kevés van belőle. Sok van, hiszen a magyarlakta terület minden szegletéből akadnak felvételek, de ezek a felvételek mégis esetlegesek és rövidek, töredékesek. A gyűjtők általában csak pár dallam erejéig, mint egy érdekességet villantják föl a szóló cimbalmot. Ez a pár dallam gyakran ugyan az a pár dallam, ill. többségük a gyűjtések idején éppen divatozó legújabb, polgárias táncok köréből kerül ki, és a számunkra kedvesebb, régebbi korok veretes melódiái elmaradnak. Ezért sok esetben művészi rekonstrukcióval éltem, a felgyűjtött, nem túl értékes repertoárból igyekeztem megtanulni a stílusjegyeket, majd azt az énekelt, vagy hegedűn játszott szebb dallamokra alkalmazva elképzeltem, hogyan hangzott volna cimbalmon.
A cimbalom és a cimbalomprímás
A zenekar vezetőjét nevezzük prímásnak, vagyis elsőnek, játsszon bármilyen hangszeren. Leggyakrabban ezek a hegedűsök, de olykor a cimbalmosok, klarinétosok is átvették a prímet. Ezekre a cimbalmos prímásokra emlékezik ez a lemez, ezt a magyar cimbalomprímás hagyományt szeretném folytatni, innen a lemez címe: A cimbalomprímás. Feltűnt a cimbalmosok játékában, hogy ezek a kiemelkedő muzsikusok bármikor átvehették volna a hegedűsök szerepét, sajnos a gyűjtők ezt ritkán kérték, volt sok más feladatuk. Szomorú ilyen füllel hallgatni azokat a felvételeket, ahol a cimbalmos játéka csupán a bandába olvadva, nagyjából hallható, de ez alapján is érződik, hogy kiváló zenésszel van dolgunk, ám szólóban nem lett legyűjtve, így ezt már mi sosem hallhatjuk meg. Mennyi elszalasztott lehetőség…
Cimbalomprímásaink játékát hallgatva észreveheti, aki figyel, hogy mennyire szabad zenélésről van szó, és nem csupán esetleges variálódásról. Furcsa módon, passzív szerkezetben használja ezt a népzenetudomány: variálódás, mintha ez önmagától történne, nem pedig valaki variálna. Ez kifejezi azt a felfogást, hogy itt nem egyének tudatos zenei rögtönzéséről, hanem valamiféle öntudatlan rögtönződésről kellene beszélni. A naiv művész és művészet mítosza ez, akit az úgynevezett civilizált ember elismerésnek álcázott leereszkedéssel vereget vállon, miközben a magaskultúra felől néz le. A magaskultúra, tömegkultúra, hagyományos kultúra hármas modelljét azonban a táncházmozgalom esztétikai forradalma elsöpörte, mert a táncház magaskultúraként értékeli a hagyományt, amit tömegkultúraként alkalmaz. A táncház ezen hármasság egysége.
Magyaros zene
A népzene teljesértékű művészet tehát, és a csúnya szakszóval adatközlőnek nevezett zenészek is művészek, akik nagyon is tudatos és reflektált emberek, akárcsak mi, és zenéjüket is ennek megfelelően alakították, tudatosan, szándékaik szerint, ízlésüknek megfelelően. Zenéjükben bátran rögtönöznek, nem csupán díszítésekkel vagy figurációkkal, hanem a dallamok szerkezeti átalakításával, ütemek betoldásával, elhagyásával. A figurációk sem csupán dallam körülírások, hanem akkordbontások, skála futamok, kromatikával vegyítve, négy öt oktáv között váltakozva, ötletes és vérpezsdítő ritmikával. Játékukon hallatszik a nyugodt megfontoltság, vagy amikor villantani akarnak, amikor elkapja őket a hév, vagy a felszabadult, játékos öröm. A poénokat felépítik, a csattanók csattanak, a pár perces szólóknak íve van, elejük, közepük, végkifejletük, zárlatuk van – művészi alkotások. Ez a tudatosság és szabadság szerintem a népzenélés veleje, ez tölti meg pezsgő elevenséggel, ennek szellemében muzsikáltunk a felvételeken.
Táncház és a cimbalom muzsika
A szakmai közvélekedéssel összhangban a táncházi gyakorlat a cimbalmot a zenekaron belül akkordikus kísérőhangszerként alkalmazza, holott ez a gyakorlat a két világháború, sőt inkább a második után terjedt csupán el. Előtte Gömörtől a Hanságig, Somogyországtól Székelyföldig, Bonchidától Királyhelmecig mindenütt a dallamjáték volt az uralkodó. Ez a dallamjátszó hagyomány a kiscimbalmok lehetőségeiből ered, és a hangszerrel egyidős, amely a mi esetünkben kimutathatóan legalább félezer éves, ha nem régebbi. Szigorúan véve, az akkordikus cimbalomjáték csak félig meddig népzene, hiszen legtöbbször azt a nemzedéket gyűjtötték föl, amelyik ezt a váltást végrehajtotta, így nem tudott hagyományozódni. Ezen a lemezen ezt a dallamjátszó hagyományt igyekszem bemutatni, különös tekintettel azokra a vidékekre, amelyekről ez kevésbé ismert.