Site icon BudaPestkörnyéke.hu

Biatorbágyi viadukt: A bécsi gyors zuhant a mélybe

Biatorbágyi viadukt

Mélybe zuhant a Bécsbe tartó gyorsvonat, 22-en meghaltak Biatorbágynál. Ilyen címekkel jelentek meg az újságok 1931 szeptember 14-én, amikor Matuska Szilveszter felrobbantotta a biatorbágyi völgyhidat. A viaduktról egyébként 50 év eltéréssel két vonat is lezuhant.

A biatorbágyi viadukt a település fő látványossága. A Füzes-patak völgye felett ível át. Utoljára 1979-ben volt rajta vasúti közlekedés. A biatorbágyiak nagyon büszkék a legendás hídra. Aki a főváros irányából érkezik a településre, ki sem tudja kerülni az éjszaka díszkivilágításban úszó műemléket. Két híd egyszerre A viaduktról kevesen tudják, hogy valójában két viadukt egyszerre. A völgyhídak 26 méter magasak és 40 méter hosszúak. Az első 1884-ben, a második 14 évvel később készült el. Eredetileg a Budapest-Hegyeshalom vasútvonal hídja volt. A környék sok pályaíve miatt a sebesvonatoknak új pályára volt szüksége, ezért 1977-ben északabbra helyezték a vonalat. Ezzel megszűnt a viadukton a vasúti közlekedés és a korábbi vasútállomást is elkerülték a vonatok. A korabeli állomásépület ma faluházként üzemel.
Az egykori sínek helyén akácokkal, bodzabokrokkal övezett sétány és bicikliút van. A két viadukt között lépcsőn lehet felmenni a hídhoz. Az autós parkoló is közel van, alig 100 méter a hídfők peremétől. A történelmi merénylet A viadukt a Matuska-féle merénylettel került be a történelemkönyvekbe. 1931. szeptember 13-ra virradó éjjel a Budapestről Bécsbe tartó gyorsvonat alatt Matuska Szilveszter felrobbantotta az egyik sínszálat. A gőzmozdony és a szerelvény első néhány kocsija belezuhant a 26 méteres szakadékba. 22 ember életét vesztette, sokan megsérültek.  A hídszerkezet csak kisebb mértékben rongálódott meg, így a helyreállítás mindössze húsz napot vett igénybe, és 1931. október 3-án újra átadhatták a viaduktot a forgalomnak. 
Matuska Szilveszter 1892. január 29-én született Csantevéren. A kalocsai tanítóképző elvégzése után 1903-ban tanító lett. Az első világháborúban őrvezető volt a szerb harctéren, majd Oroszországba került. A háború után visszatért szülőfalujába tanítónak. Az oktatás mellett sóval, petróleummal, cukorral üzletelt. 1922-ben Budapestre költözött lányával és feleségével. Fűszerüzletet nyitott, ingatlanokkal üzletelt és tőzsdézett. 1929-ben ingatlan bizniszbe kezdett Bécsben, ezért oda költözött. Az üzletei nem jöttek be, közben a felesége megbetegedett, 1930-ra Matuska csődbe ment. A biatorbágyi viadukt felrobbantása után elfogták, kiderült, hogy korábban egy német és osztrák vasúti robbantásnak is ő volt az elkövetője. A váci börtönbe került, majd 1945-ben az oroszokat bevárva kiszabadult és orvosnak adta ki magát. 1945. végén Csantavéren tűnt fel, ahol egy nacionalista szónoklata után a partizánok elfogták. Nagybátyja szerint egy szabadkai tömegsírba temették.
1944 végén a viaduktot újabb robbantás veszélye fenyegette. A visszavonuló német hadsereg ugyanis kiadta a parancsot a felrobbantására, de Wiesner Lajos őrmester, a torbágyi és herceghalmi hídőrség parancsnoka kijátszotta a parancsot, máshol hajtotta végre a robbantást, így megmentette a völgyhidat. A filmesek is mélybe küldtek egy vonatot A viadukt, illetve a felrobbantását célzó merénylet több filmben is megjelenik. Ezek közé tartozik Várkonyi Zoltán Merénylet című, 1959-ben bemutatott filmje, Básti Lajos főszereplésével, valamint Simó Sándor 1982-es, Viadukt című filmalkotása. Ennek az volt az érdekessége, hogy az eredeti biatorbágyi helyszínen egy valódi, hetekkel korábban leselejtezett vonat felhasználásával forgatták le a filmet. Akkor még olcsóbb volt ugyanis összetörni egy igazi vonatot, mint makettet építeni. Az akkor már évek óta használaton kívül álló völgyhídon, a film kedvéért visszaépítették a síneket, a vágányon egy kis ívet csináltak, így a vonat detonáció nélkül is le tudott zuhanni. Az egykori beszámolók szerint, a forgatás miatt majdnem egy napig nem lehetett a viaduktnál közlekedni. 
Exit mobile version