Hetvenkét esztendős korában elhunyt Csapó Gábor olimpiai, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó.
Olimpiai aranyérmes volt
A sportág legendás alakja vasárnap hajnalban halt meg. Csapó Gábor 1970-ben került a válogatottba, 1973-ban a belgrádi világbajnokságon győztes csapat egyik legjobbja volt. Pályafutásának csúcsát az aranyéremmel zárult 1976-os montreali olimpia jelentette, de tagja volt az 1980-as moszkvai olimpián harmadik helyezett együttesnek is. A BudaPestkörnyéke.hu legfrissebb híreit ide kattintva éred el.
A válogatott alapembere volt
Szerepelt a Bécsben (1974) és Jönköpingben (1977) Eb-nyertes válogatottban is. Éremgyűjteményét három világbajnoki (1975, 1978, 1982) és egy Eb-ezüstérem (1983) egészíti ki. A magyar válogatottban 1970-től 1983-ig 272 alkalommal játszott.
Egyetemről a világbajnokságra
1970-ben Gyarmati Dezső háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó hívására került a magyar válogatottba. A rendkívül jó fizikai adottságokkal rendelkező, kiválóan úszó újonc nemsokára főszereplővé lépett elő. 1973-ban a belgrádi világbajnokságon győztes vízilabda válogatott „csodafegyvere” lett, amikor a szovjetek elleni sorsdöntő mérkőzésen ötből három gólt lőtt.
Több helyen volt edző
Az aktív sportolást 1986-ban fejezte be. A válogatottól egy 1993-ban lejátszott világválogatott elleni mérkőzésen vonult vissza. 2000-ben beválasztották az évszázad magyar vízilabda-válogatottjába. Visszavonulása után 1990-ig a Syracusa Palermo, majd 1992-től 1993-ig a Vasas vezetőedzője volt.
Nem akart a szövetség elnöke lenni
1994-ben Faragó Tamással Budapesten vízilabda-iskolát nyitott és egy informatikai cégnél jogászi állást vállalt. 1998-ban jelölték a vízilabda-szövetség elnökének, de nem vállalta a jelölést. 2001-től ismét edzősködött, először az UTE, majd 2003-tól az FTC vízilabdacsapatánál.
Mindig jó kedve volt
Sokáig jogászként dolgozott, de az utolsó két évtizedben már sokkal kevesebbet láttuk az uszodában – a Hélia szállóban viszont bármikor meg lehetett találni, ahol a szaunában vagy a kártyaasztalnál bárkivel szívesen beszélgetett bármiről, így vízilabdáról és futballról is; igazi egyéniség volt, karakteres véleménnyel és elronthatatlan jókedéllyel.
Gyakran szerepelt különféle műsorokban
1986-tól a Vasas örökös bajnoka, 2000-ben aranygyűrűvel tüntették ki. 2008-ban edzői munkásságát a Főváros Pro Urbe Díjjal jutalmazta. Az edzői és a jogi munkáján kívül sokat szerepelt a televízióban is különböző műsorokban. 1979-ben – Tarján Györgyi és Gálffi László mellett – főszereplője volt a Bacsó Péter rendezte Ki beszél itt szerelemről? című magyar filmnek. Hobbijai közé tartozott a kártya és a tenisz is. Zsófi lánya, aki az Egyesült Államokban él és a Coloradói Egyetemen közgazdasági jogot tanít, ismert élvonalbeli teniszező volt.
Könyv, amit 20 év alatt írt meg
2006-ban jelent meg Szerelmeim című könyve, amelyet még a nyolcvanas évek közepén, olaszországi légiós időszaka alatt kezdett el írni, majd 2005-ben folytatott. Az anekdotákban gazdag könyvben a póló mellett helyet kapott többek között az angoltanulás, a tenisz és a futball is, amely szintén nagy szerelem volt Csapó Gábor életében.
Meghatározó alakja volt a sportágnak
„Egy újabb legendát veszítettünk el, aki nem csupán azokban a csapatokban számított kiemelkedő játékosnak, amelyekben játszott, de aki egyéniségével, tudásával, karizmájával meghatározó módon formálta is a sportágat. Ő egyike azoknak, akik miatt a magyar vízilabda azt a súlyt képviselheti a magyar sportban, sőt, a világ sportjában, amit képvisel, hogy folyamatosan a legjobbak közé tartozik, hogy megkerülhetetlen tényező” – mondta a Magyar Vízilabda Szövetség (MVLSZ) elnöke, Madaras Norbert.
„Akinek nálam szebb élete volt, az festi magát.”
Csapó Gábort a Magyar Vízilabda Szövetség a saját halottjának tekinti. A szövetség oldalán egy, a 70. születésnapján készült interjúban tett megjegyzésével búcsúztatja: „Akinek nálam szebb élete volt, az festi magát.”
(Kiemelt kép: Tv2)
