Nem a magyar bíróság fog igazságot hozni a a móri mészárlás kapcsán kiírt nyomravezetői díj körül kialakult vita végére.

Nem kapta meg a pénzét a tényleges nyomravezető

Szebenyi István, aki valójában eljuttatta a rendőröket a móri mészárlás valódi tetteseihez a mai napig nem kapta meg a nyomravezetődíjat, ám olyan embernek kifizették, akik nem a valós elkövetőket nevezték meg ( Kaiser Edét és Hajdú Lászlót).

Nem kérték vissza az összeget

A valótlan elkövetőket megnevező személytől sosem kérték vissza a 25 millió forintot.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult

Szebenyi úgy döntött, hogy mivel itthon minden létező jogi lehetőséget kimerített, ezért az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult segítségért.

Neki köszönhető, hogy a valódi tettesek meglettek

Az amatőr hadtörténész 2006-ban, négy évvel a magyar kriminológia legkegyetlenebb rablógyilkossága a móri mészárlás után, a Tarjáni erdőben fémkeresőjével megtalálta azokat a tárgyakat, amelyek elvezették a nyomozókat az igazi elkövetőkhöz, Nagy Lászlóhoz és Weiszdorn Róberthez.

Kaiser Ede már töltötte a büntetését

Kaiser Edét, a vérengzés egyik elkövetőjének gondolták, már javában töltötte az életfogytiglani börtönbüntetését, ám felmentették az új fejlemények után, ám így is 18 évet rácsok mögött töltött más bűncselekményekért.

Bízik Strasbourgban

“A végső döntést az Alkotmánybíróság mondta ki az ügyemben. Kérésemet ők is elutasították, ők nem a kérésem jogosságát vizsgálják, hanem azt: sérültek-e az alkotmányos jogaim a korábbi eljárásokban. Nincs más választásom, mint Strasbourghoz fordulni. Szinte biztos vagyok benne: ők úgy gondolkoznak, mint én, és nem vitatják, hogy az általam megtalált tárgyakról levett DNS-minta kulcsfontosságú volt a tettesek kézre kerítésé­ben”.

“A rendőrség végig azzal érvelt, hogy a nyomravezető díj kiírása úgy volt megfogalmazva: azt illeti a pénz, aki konkrét információkkal szolgál az elkövetők személyét vagy tartózkodását illetően. Vagyis: egy nevet vagy címet kellett volna szerintük bemondani, az, hogy általam jutottak el hozzájuk, úgy látszik, nem számít” – nyilatkozta Szebenyi a Blikknek.

Egy másik ügyben megkapta nyomravezetői díjat

Az érdekesség, hogy y Szebenyi egy másik, titkos tanúval együtt, a veszprémi ügyben megkapták a nyomravezetői díjat. Csakhogy abban az esetben nem pontosan úgy volt megfogalmazva a nyomravezetői díj szövege, mint a móriéban.

A másik tanú

Miután az amatőr hadtörténész, Szebenyi bejelentette a rendőrségen, hogy mit talált, és ezt a hatóságok nyilvánosságra hozták, ez a férfi jelentkezett és elmondta: korábban egy Nagy László nevű férfi arra kérte, vigye ki az erdőbe és adja kölcsön neki a fémkeresőjét, mert meg kell találnia valami nagyon fontosat, amit korábban elásott. Ez még a veszprémi postásgyilkosság előtt történt, Nagy azért vitette ki magát, hogy a fegyverét, amelyet a móri mészárlásnál használt, elhozza és magához vegye.

Ketten kelletek hozzá

“Nem kérdéses, hogy ketten kellettünk ahhoz, hogy végül bilincs kattanjon Nagyék csuklóján. Úgy tartom tisztességesnek, hogy pontosan ezért, engem csak a nyomravezetői díj fele illet meg. Nem is kértem soha a teljes összeget, csupán a felét. Én soha nem nyerészkedni akartam, csupán a jogos jussomat szeretném megszerezni” – mondta Szebenyi a Blikknek.

A magyar kriminalisztika legkegyetlenebb rablógyilkossága

2002. május 9-én két fegyveres berontott a móri Erste Bankba és mindenkit, aki a fiókban tartózkodott kivégeztek. Nyolc ember megölése után az gyilkosok autóval menekültek el a helyszínről. A rendőrök gyorshajtás miatt megállították az elkövetőket, ám intézkedés közben rádión jött a riasztás, hogy mi történt a bankban, ezért az igazoltatást nem folytatták az zsaruk, hanem útjukra engedték Nagy Lászlót és Weiszdorn Róbertet.

Kiemelt kép: Illusztráció