Edzés közben hirtelen rosszul lett egy férfi Dunaharasztiban még május elején. A mentők csak 20 perc múlva érkeztek, az edzőteremben lévők addig szívmasszázzsal életben tartották a férfit. Az aggódó feleség nemrég Dunaharaszti hivatalos Facebook oldalán köszönte meg a segítséget.

Sokkoló lehet olyan telefont kapni, hogy hírtelen szívhalál, szívinfarktus ért egy szeretett családtagot. Ilyenkor beugranak azok a képek, amikor életerős focisták egy pillanat alatt összeesnek és meghalnak a pályán.

Hasonló eset történt nemrég az egyik dunaharaszti edzőteremben is. Kész csoda, hogy a férfi végül túlélte a történteket, ehhez viszont szükség volt a példaértékű összefogásra.

A Budapest és Környéke hírportált az erősebb napokon már százezrek olvassák. Olyan portálokkal vagyunk egy listán, mint a Telex, Origo, Index, Blikk, az RTL és a TV2 weboldalai. Köszönjük, hogy most te is minket olvasol!

A szívinfarktust kapott férfi szerencsére már jól van, fel fog épülni. Felesége köszönőlevelet írt azoknak, akik megmentették a férje életét. A levél alapvetően rávilágít az összefogás erejére, ezért a könnyfakasztóan szép levelet változtatás nélkül közöljük az alábbiakban:

„Tisztelt Dunaharasztiban élő lakótársaim! Egy köszönő levelet szeretnék itt közzé tenni. Férjem 05.11-én, szombaton rosszul lett edzés közben és hirtelen szívhalál lépett fel nála. Ennek előjele nem volt, csak az utólagos vizsgálatok adták meg a válaszokat.

Szeretnék köszönetet mondani a város nyilvánossága előtt azoknak, akik megmentették az életét, mert ezek a fantasztikus emberek itt élnek, járnak, kelnek közöttünk. Nagyon köszönöm a Mannheim Squash Club dolgozóinak, recepciósainak, edzőinek, hogy azonnal rohantak és intézkedtek. Pánikmentes és átgondolt hozzáállásuk volt az első lépés, ami jó irányba vitte ezt a rettenetes történetet.

Kimondhatatlan hálával tartozunk az éppen ott tartózkodó Gálné Juhász Évának, aki szakszerűen, precízen és egy pillanatra sem feladva csinálta az újraélesztést és több, mint félórán át életben tartotta férjemet, a mentők kiérkezéséig.

Az éppen a férjemmel egy edzésen tartózkodó társainak is óriási köszönet, akik Gálné Éva kéréseinek és irányításának eleget téve leváltották időnként a majd 20 perces mellkaskompresszió során, nézték az órát, ha kellett, tartották a kihangosított telefont, fogták Férjem kezét, beszéltek hozzá és végig vele voltak lélekben, izgultak érte.

Köszönet Csörsz Nagy Juditnak, Csörsz Péternek, Katonáné Csapó Mónikának , Molnár Melániának , Málnai Fanninak , Mátravölgyi Viktóriának , Németh Alexandrának, Törökné Mikó Adriennek, Várnagy Eszternek. Elnézést kérek, ha valakit kihagytam. Ez egy óriási csapatmunka volt, amiben mindenkinek meg volt az a kisebb nagyobb szerepe, amit vállalt és aminek eredményeként Férjem él, mozog, beszél, tisztán gondolkozik és tervezheti a jövőjét, jövőnket.

Amikor oda értem, akkor ezek az emberek beszéltek hozzám is, megöleltek, vigasztaltak, habár akkor annyira ideges voltam, hogy ezekből csak villanások maradtak meg.

Nagyon köszönöm a zárt csoporton belüli folyamatos aggódást a vezetőség, az edzők, az edző társak részéről, a szombat esti 1 perces közös imát és pozitív energia küldését. A sok üzenetet és telefonon érdeklődést, ami még most is tart.

Férjemet azóta kivizsgálták, a megfelelő orvosi ellátást azóta is folyamatosan kapja. A nagyon gyors és szakszerű újraélesztésnek köszönhetően fel fog gyógyulni és teljes életet élhet majd. Újra nagyon köszönöm mindenkinek, aki egy picit is benne volt ebben a mentésben, de annak is, aki utána értesülve kívánt jobbulást.

Ez itt nem a reklám helye, de le kell írja, hogy mindig is szerettünk a Mannheim-be járni, jól éreztük ott magunkat. Sok jó ember jár oda, akikkel tényleg öröm újra és újra találkozni. De sosem gondoltam volna, hogy komoly baj esetén ilyen összefogás lehet és hogy ekkora szeretettel tudják az embert körülvenni.

Hálás vagyok a kiérkező mentősöknek is a szakszerű ellátásért. Igaz, hogy soká értek ki, de ez nem rajtuk múlt, jöttek, ahogy csak tudtak. Egy adott esethez való kiérkezés időtartama sajnos sokszor érthetetlenül hosszú. Ez sokkal mélyebbre és messzebbre vezető szakpolitikai kérdés, nem itt és nem most szeretném feszegetni, mert nem ez a levél célja.

Voltam már elsősegély tanfolyamon, tanultam az újraélesztésről és mutatták a defibrillátor használatát. Ennek ellenére nem tudom, hogy ilyen szituációban mit tudnék kezdeni azzal a laikus és elméleti tudással, ami mögött konkrét gyakorlat nincsen, mert élesben sosem kellett csinálnom.

Mindenképpen el fogok menni újra egy ilyen tanfolyamra és azt javaslom mindenkinek, hogy foglalkozzon ezzel a témával. Sajnos soha nem lehet tudni, hogy mikor és hol lehet erre a tudásra szükség. Ma, holnap, 2 vagy 10 év múlva? Utcán, munkahelyen, boltban, esetleg otthon a családban?

Nem tudhatjuk! De azt mindenki higgye el, hogy ilyen esetben azonnal cselekedni kell, mert nincs idő késlekedni! Nagyon köszönöm ismét Évának és a többi nagyszerű embernek, akik ott voltak, nem késlekedtek, hanem segítettek.” – írja a levél szerzője, az aggódó feleség, aki ezekkel a soraival is felhívta a figyelmet az összefogás erejére.

Kiemelt kép: illusztráció, nem a levelet író hölgyet ábrázolja