Foglalkoztatja az elmúlás gondolata Forgács Gábort, amióta kétszer is meg kellett küzdenie a rákkal. A népszerű színész humorista elárulta: nem veszítette el jókedvét, próbálja mindenben megtalálni az örömöt.
A betegség nem válogat
A népszerű művész úgy gondolja, ha kétségbeesik, ha nem, a betegség úgysem válogat. Ám amíg él, próbál boldog lenni és élvezni a hátralévő időt. A BudaPestkörnyeke.hu legfrissebb híreit ide kattintva éred el.
Megírta a végrendeletét
Tudja, végleg már sosem gyógyul meg, ezért megírta a végrendeletét, és arról is tájékoztatta a szeretteit, mi történjen, ha majd távozik az élők soraiból, és milyen temetése legyen. Fontos számára, hogy a porhüvelyével mi történik, azzal azonban egyáltalán nem törődik, hogy mennyire marad majd meg az emberek emlékezetében.
Jópofa élet volt
„Ez egy rettentő szeretni való és érdekes, jópofa élet volt, ám engem is ugyanúgy el fognak felejteni, mint bárki mást. De nem baj – jelentette ki Forgács Gábor Húzós podcast Rónai Egonnal című műsorban, amely ma estétől látható az ATV YouTube-csatornáján.
„Szórást kérek”
„Arról már végrendelkeztem, hogy én szórást kérek. Nekem ne mászkáljanak ki a temetőbe, hogy így néz ki most Forgács Gábor sírja, ettől ódzkodom” – vallotta be, majd hozzátette: a szerettei eleinte furcsállották a döntését.
Elfogadta a család is
„Először kicsit hadakoztak ellene, de aztán tudomásul vették, már le is van adva közjegyzőnél. Nem volt bajom ezzel, boldogan aláírtam, tudomásul vettük” – mondta a nemrég a hetvenötödik születésnapját ünneplő sztár.
Néha elönti a boldogság
„A test öregszik, az agy is öregszik, mert felejtesz. Nem azt felejted el, mi volt tíz évvel ezelőtt, hanem azt, hogy mi volt két perce, miért jöttél ki a konyhába, miért jöttél ki a spájzba. Vannak bennem ilyen boldogságpirulák. Állok a villamoson, nézek ki az ablakon és akkor elönt a boldogság, hogy de jó, egészséges a gyerekem, az unokáim, a párom, mindenki.
Az ember egyszer csak beteg lesz
„Igaz, nekem van egy „apró” problémám, rákos vagyok, nagy dolog… De kellek, hívnak, dolgozom, szeretek olvasni. Az ember egyszer csak beteg lesz. Él, ameddig él, mert innen élve még senki nem szabadult, de előjönnek a különböző nyavalyák.
Meg lehet úszni a rákot is
„Ha mázlista, mint én, akkor hetvenkét, hetvenhárom éves korában jön elő. Ha nem csinál belőle nagy ügyet, hanem természetesnek veszi, akkor sikerül megúsznia két darab öt per ötös apró sejtes gyors lefolyású rákot, legalábbis egy darabig” – mondta Forgács, aki ugyan folyamatosan múlt időben beszélt az életéről, nem írta le magát.
„Nem gyógyulok már meg”
„Nekem a kettőből az egyikbe már régen illett volna belehalnom, de jól vagyok, nincsenek fájdalmaim, kiváló gyógyszereket kapok, amik nem gyógyítanak meg, csak lelassítják a folyamatokat – árulta el, majd megosztotta, mi a titka annak, hogy nem retteg a végtől.
„Szerettem az életemet”
„Én szerettem magamat, én szerettem azt az életet, amit éltem. Szerettem azt is, amikor irodagép-műszerész voltam, akkor is, amikor előadóművész voltam, amikor színész voltam és akkor is szerettem, amikor most főleg a szinkronból élek” – zárta a beszélgetést Forgács Gábor. A BudaPestkörnyeke.hu legfrissebb híreit ide kattintva éred el.
Kiemelt kép: Forgács Gábor. Fotó: archív
