Március 15. Magyarország legkedveltebb nemzeti ünnepe. Már általános iskolás korunkban minden fontosat megtanulunk róla. Hozzá kapcsoljuk az 1848-as évet, a forradalom szót, Petőfi Sándor alakját, a Pilvax kávéházat, a Nemzeti Dalt, a Nemzeti Múzeumot, Pest-Budát, a 12 pontot, a Landerer nyomdát, Táncsics Mihály kiszabadítását és talán a Bánk bán magyar nyelvű díszelőadását. A történelem során, főleg az ikonikus pillanatokra visszatekintve azonban sokszor keveredik a valóság és a legenda. Megpróbálunk némi rendet tenni.

Ki volt a Pilvax főnöke?

1847-ig Pilvax Károly volt a kávéház vezetője, ezután az új bérlő Fillinger János lett. Az ő vezetése alatt szivárgott ki a híres 12 pont a kávéházból. A vendéglátóhely folyamatosan tele volt márciusában. Ekkoriban Fillinger aktív támogatásával ez a kávéház volt a pesti fiatalság egyik legfontosabb találkozóhelye. A forradalom és szabadságharc bukása után ez már nem mutatott jól a bérlő önéletrajzában és a folyamatos rendőri zaklatások hatására el kellett hagynia a Pilvaxot.

Talpra magyar vagy Rajta magyar?

Petőfi Sándor 1848. március 13-án írta a Nemzeti dalt, kevesen tudják azonban, hogy az eredeti szöveg nem azonos azzal, amit iskolában tanulunk. A legelső sor nem Talpra magyar, hanem „Rajta magyar” volt. Egy Szikra Ferenc nevű joghallgató azonban azt javasolta Petőfinek, hogy írja át a kezdő sort. Bár Petőfi ritkán hallgatott másokra, amikor a költészetéről volt szó, most megfogadta Szikra tanácsát és így maradt meg a történelem számára.

13 volt az a 12 pont?

Már 1848. március 9-én, az Ellenzéki Kör ünnepi vacsorája során felmerült egy országos petíció akciója. Két nap múlva el is készült a 12 pont, ennek egyébként része volt egy bevezetés is, amely az országgyűlés rendjeinek indokolta meg a kezdeményezést. Ebből a változatból hiányzott azonban a politikai foglyok szabadon bocsátása. Mivel a 13-as szám nem hangzik olyan jól, így két pontot összevontak: így lett a 10. pont meglehetősen hosszú: „a katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk”.

Ebédszünet a forradalom alatt?

Már délben sikerült kinyomtatni a 12 pontot a Landerer-Heckenast nyomdában a nép nevében lefoglalt nyomdagépen. Azonban ekkor Irinyi József, az egyik márciusi ifjú feloszlatta a tömeget és következő programpontként a forradalomban a délután 3-as találkozót jelentette be a Nemzeti Múzeumnál. A forradalmi hév könnyen elkapja az embert, de hűvös, esős időben egy forró leves és egy jó ebéd is fontos az egész napos programhoz.

A Nemzeti Dal, Nemzeti Múzeum: tényleg így volt!?

A délután 3-as folytatás megvalósult: pesti polgárok, egyetemi hallgatók, vásárra érkező vidékiek ezrei gyűltek össze a Nemzeti Múzeumnál. Itt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén található emléktábla is megemlíti, hogy Petőfi elszavalta a Nemzeti Dalt. Ez azonban csak egy legenda. Petőfi négy helyszínt is említ, ahol elszavalta költeményét, azonban a Nemzeti Múzeum nincs köztük.

Táncsics Mihály és a börtöne

A politikai foglyok kiszabadítása nagyon fontos programpont volt, így került a képbe Táncsics Mihály, akit 1847-ben izgatás és sajtóvétség vádjával börtönöztek be. A budai várban található József kaszárnyában egy utcai szobában tartották fogva, bedeszkázott ablak mögött. A deszkákat könnyű volt leverni, és Táncsics gyorsan ki tudott szabadulni. Bár Táncsics Mihály (született Mihajlo Stančić) lett volna az esti Bánk bán előadás díszvendége, olyan kimerült volt, hogy nem sikerült felébreszteni. Táncsics Mihályról a kiszabadításán kívül a legtöbben nem sokat tudnak. Bár a forradalom egyik nagy neve, utópikus szocialista elképzelési miatt Kossuth még 1848-ban betiltatta lapját.

Minden foglyot kiszabadítottak?

Bár Táncsics kiszabadítása nagyszerű, szimbolikus lépésként él a magyarok emlékezetében, ez valakinek majdnem az életébe került. Ő Eftimie Murgu nevű magyarországi román politikus volt, éppen rab a börtönben, akiről elfeledkezett a tömeg – és mindenki más is. Heteken át füvet, leveleket és azt evett, amit talált, segélykiáltásait senki nem hallotta. Egy hónapba telt, mire végül megtalálták: még életben volt…

Táncsics mégis megjelent a Bánk bán előadásán?

A tömeg a Bánk bán díszelőadásán Táncsicsot várta, azonban ő kimerülten aludt. Voltak, akik egy ál-Táncsicsot akartak színpadra állítani, de ezt Jókai elutasította, a forradalom tisztaságára hivatkozva. Jókai úgy döntött, hogy elmagyarázza a lelkes tömegnek, hogy Táncsics miért nem lehet jelen, de a függöny pont akkor emelkedett fel, amikor a népszerű színésznő, Laborfalvi Róza, kokárdát tűzött a mellére. A tömeg ebből rögtön levonta a következtetést: ő csakis Táncsics lehet, és rögtön körbe is hordozták…

Mióta ünnepeljük felhőtlenül március tizenötödikét?

Azt hihetnénk, hogy már rendkívül régóta ünnep március 15-e, de erre 1848 után közel másfél évszázadot kellett várni. Ferenc József érthetően nem kedvelte a dátumot, de Horthynak sem nőtt a szívéhez. 1948-ban, a 100. évfordulón nagy ünnepséget tartottak, amelyen Rákosi Mátyás mondott beszédet, de két évvel később már nem voltak ünnepségek. Az 1956-os forradalom és az azt követő „márciusban újrakezdjük” jelszó után könnyen belátható, hogy március idusa miért nem volt Kádár János kedvence sem. 1989. március 15-én azonban százezres tömeggyűlést tartottak Budapesten és azóta is az egyik legfontosabb ünnepünk március 15-e.

Kiemelt kép: Emberek egy étteremben 1908-ban – Forrás: Fortepan.hu