Az amerikai Bostonban hálózatkutatóként dolgozó Barabási Albert László nemrég egy elgondolkodtató, sőt félelmetes bejegyzést osztott meg a közösségi oldalán. Kiszámolták, hogy még két hónap van a járvány tetőzéséig, a lakosság fele alkapja, azért kell védekezni, hogy lelassítsuk, mert akkor jut csak orvosi ellátás azoknak, akik majd nagyon betegek lesznek.
Az operatív törzs március 15-én bejelentette: Kiskunhalason kezdődik meg a mobil konténerkórház felépítése, ez az esetleges kapaticáscsökkenés esetén bevonható a gyógyító-megelőző vagy megfigyelési tevékenységbe. Ebből az következik, hogy a kormány a betegek számának növekedésére számít.
Egyre több országban rendelnek rendkívüli állapotot, vesztegzárat, kijárási tilalmat. Próbálják lassítani a fertőzés terjedését, pont úgy, ahogy azt a magyar hálózatkutató is javasolja. Barabás Albert László ezt írja:
„A következő hónapokban nagy valószínűséggel fertőzötté válok. Több milliárd koronavírus fog a testemben termelődni, elindítva egy kétségbeesett harcot az immunsejtjeimmel. Viszont krónikus betegség hiányában, Bostonban, a Harvard kórházainak a szomszédságában bízok abban, hogy győzni fog az immunrendszerem.
Mégis nagyon aggódom a vírus miatt. Annyira, hogy elkerülhetetlennek tartom azt, hogy két hónapra lezárjuk a világot. Nem magam miatt tennem ezt, hanem édesanyám miatt.
A laborban február óta tudjuk, hogy március közepén le fog állni a világ. Sok barátomnak említettem ezt már hetekkel ezelőtt, de még számomra is nehéz volt felfogni, hogy ez pontosan mit jelent. Most már kezdjük látni – nehéz két hónap lesz, és a java még hátra van.
Azért tudhattam, hogy mi fog történni, mert a bostoni Network Science Institute-ban, ahol dolgozom, a hálózatelmélet segítségével a kollégáim évek óta pontosan meg tudják jósolni az épp aktuális vírusok terjedését.
Követték a Zikát, az Ebolát, és most épp a koronavírus van soron. Nem térek ki most a probléma hálózatelméleti részére—erről szól a Behálózva X. és a tankönyvem X. fejezete. A koronavírus okozta járvány egy hálózati probléma, tehát hálózati módszertanra és gondolkodásra van szükség ahhoz, hogy a terjedését megjósoljuk és végső soron kontrolláljuk.
Most már azt is értjük, hogy a vírust nem lehet megállítani. Terjedni fog attól függetlenül, hogy hány ország zárja le a határát és hány repülőjárat lesz lemondva vagy hány iskolát zártak be. Ahol tíz beteg van kórházban, ott már több száz fertőzött él a közösségben. Sokan soha nem is tudják meg, hogy fertőzöttek voltak, mert nem voltak szimptómáik. Viszont rajtuk keresztül is terjed a vírus.
Már túl vagyunk azon a ponton, hogy karanténnal meg lehetne fékezni a COVID-19 terjedését. Az Ebolát ki lehetett így írtani, de a koronavírus túlságosan fertőző és már túl elterjedt. Ráadásul oltásra sem számíthatunk az idén.
Miért kell bezárni az iskolákat és leállítani mindent?
Ha megállíthatatlan, akkor miért nyomjuk be a társadalmi féket? Miért zárjuk be az iskolákat, miért taszítjuk a világ gazdaságát recesszióba? Egyetlen ok miatt—hogy lelassíthassuk. Mert ezáltal megmenthetjük a szüleinket, a nagyszüleinket és néha magunkat is.
Minden modell azt jósolja, hogy nagyjából a lakosság fele fertőzötté válik egy éven belül. Beavatkozás hiányában a folyamat egy jól megjósolható Gauss-görbét követ—gyors növekedés, egy markáns csúcs, majd lecsengés. A csúcson viszont nem lesz kórházi kapacitás mindenki számára, akinek erre szüksége lenne.
És a csúcs ijesztően közel van–heteken belül tízezrek lesznek megfertőzve, ha nem teszünk semmit. Olaszország példáján látjuk, hogy mi történik, ha elszabadul a vírus– kapacitás hiányában az orvosok kénytelenek élet és halál fölött dönteni, egyes pácienseken segíteni, másokat eszköz hiányában elengedni.
Sokan továbbra is azzal áltatják magukat, hogy egy ártalmatlan influenza vírussal állunk szemben, amely veszélytelen sokunk számára, hisz elkerüli a fiatalokat, és különösen a gyerekeket. Ez így nem igaz – a koronavírus az influenzánál gyorsabban terjed, és nem találkozik immunitással.
Mire az influenza ősszel eléri Europát, a lakosság számottevő százaléka már be van oltva ellene, így nehezebben tud terjedni. A koronavírus akadály nélkül fertőz, és nagyobb százalékban okoz halált az idősek és betegek körében.
Én leginkább az idősek miatt aggódom. Mindenki, akinek idős vagy beteg van a családjában, szomszédjában, házában, felelősséggel tartozik. Ne vigyétek haza a vírust! Értessétek meg velük, hogy a veszély rájuk nézve nagyon is reális!
Győződjetek meg, hogy van élelmiszerük, és ha nincs, vásároljatok be számukra! Segítsetek nekik, hogy izolálódhassanak a következő két hónapban! És tegyetek meg mindent, hogy ne terjesszétek a vírust, ezzel csökkentvén az egészségügy terhelését.
Ha most mindnyájan komolyan vesszük a COVID-19-et, elkerülhetjük, hogy egyszerre legyünk betegek. Így maradhat ellátás és oxigén azok számára, akiknél súlyossá válik a fertőzés. Ha viszont nem teszünk meg mindent, ami tőlünk telhető, hogy lassítsuk a járványt, az év végére rengetegen szülők és nagyszülők nélkül maradunk.” – zárja bejegyzését Barabás Albert László hálózatkutató.
Ki ez a Barabás Albert László?
Barabási Albert László 1967-ben született, magyar fizikus, hálózatkutató, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Középiskolába Csíkszeredán járt, egyetemi tanulmányait a Bukaresti Egyetemen, majd Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatta. 1991-ben fizikából végzett mesterképzést, fraktálelméletből diplomázott. Tudományos fokozatot 1994-ben a Bostoni Egyetemen szerzett. Ezután az IBM világvállalat alkalmazta, itt került közelebbi kapcsolatba a később szakterületévé vált hálózatelmélettel. Ő és kutatócsoportja a web „átmérőjét” is meghatározta, e szerint átlagosan 19 kattintásra vagyunk a jelenleg fellelhető bármely internetes oldaltól.
Kiemelt kép: Barabási Albert László – BPK montázs
