Hiába élesztették újra, meghalt a szentendrei baleset egyik áldozata.
Korábban írtuk, hogy sikerült újjáéleszteni a szentendrei baleset áldozatát. Április 27-én Szentendrén frontálisan ütközött két személygépjármű, amely során négy ember súlyosan megsérült, egyiküket halottnak hitték. A mentősök már lemondtak az életjelet nem mutató áldozatról, azonban a kiérkező mentőhelikopter személyzete sikeres újjáélesztést hajtott végre rajta.
Sztaó Andrást, az Árvácska Állatmenhely egyik vezetőjét siratja most a közösség. Szentendre egyik közösségi oldalán a következő megható búcsúlevelet tették közzé:
„Meghalt.
Sztakó András, az Árvácska Állatmenhely egyik vezetője elment örökre.
46 éves volt.
A végzetes autóbaleset, egy frontális ütközés hirtelen vetett véget az életének.
Az ember ilyenkor, ha a baj már közel férkőzött hozzá, minden újonnan érkező hírtől fél.
Minden telefonhívásra összerándul a gyomra, talán most közlik vele a visszavonhatatlant.
Szombat óta féltünk ettől a hívástól.
Ma aztán megérkezett.
András két napon át küzdött az életéért, nem adta könnyen meg magát. Pedig már szombaton igencsak közel volt a véghez, akkor, amikor ott a helyszínen, a Szentlászlói úton, a szörnyű ütközés után, nem adott életjelt magáról. Akkor azonban még újraélesztették, s a mentőhelikopter vitte őt a kórházba, vitte a remény felé.
Majd a műtő, az orvosi erőfeszítés ismét bizakodásra adott alkalmat.
Már magától lélegzik, kaptuk a hírt, s ekkor megint egy kicsit színesebb lett körülöttünk a világ.
Édesanyja, ott az intenzíven kérlelte őt, nem menj el kisfiam, maradj még nekem!
Maradj még nekünk!
András arcán, eszméletlenségében, legördült egy könnycsepp. Majd még egy.
Talán nem akart most sem hazudni, nem akarta, hogy a számára oly’ kedvesek higgyenek a reménytelenben. Ő már talán akkor tudta, ez most már megváltoztathatatlan.
Mintha már akkor jelezni akarta volna, az én utam véget ért. Nem én akartam, hogy így legyen.
Sajnállak benneteket, sajnálom az életet.
Ez azonban most már nem az én döntésem.
Az orvosok küzdöttek tovább, az édesanya és a család még a reménytelenségben is meglelte a reményt.
Nem adták fel, az utolsó pillanatig bíztak, hogy az erős fiú, az apa, a férj, nem távozhat el ilyen hirtelen, ilyen fiatalon.
Aztán most már a család, a barátok, a kisváros lakói, mindenki kénytelen elfogadni a valót.
Félbeszakadt egy élet.
Még mielőtt igazán kiteljesedhetett volna.
Minden halál értelmetlen, de egy igazi férfi korban jött tragédia a teljes váratlanság.
Soha nem tudhatjuk meg, merre, meddig is vezethetett volna még az az életút.
Ő meg már soha nem tudja meg, mivé is lesznek majd az ő utódai, a gyerekei.
Hirtelen félbeszakadt egy élet, a simogató kéz lehanyatlott, a derűs mosoly egy pillanat alatt fagyosra váltott.
Minden olyan sötét lett körülöttünk.
Most, amikor az édesanyával, Edittel beszéltem, azt mondta, tudta, tudták, hogy el kell őt engedni.
Sztakó András élt 46 évet.
Nyugodj békében!”
Kiemelt kép: A baleset helyszínén készült felvétel
