Beszámolt arról is, hogy a kezdeti időkben mennyire utálta nevelőapját, mert azt hitte, elveszi tőle édesanyját. Később aztán – amikor elkezdett énekelni – boldog volt, hogy mellette van.
Így nézett ki édesapja
Édesapám úgy nézett ki, mint Jávor Pál, 198 centi magas, százkilós, nagyon jóképű ember volt – idézte fel emlékeit a népszerű énekesnő a Blikk TV Címlapsztori című műsorában. A BudaPestkörnyéke.hu legfrissebb híreit ide kattintva éred el.
Felesleges volt bemenni a kórházba
Mint elmondta, nyolc éves volt, amikor elveszítette édesapját. Egyúttal felidézte, mire emlékszik utolsó heteiből. „A hálószobában anyám adta a morfiumot neki, mert az orvosok azt mondták, hogy a kórházba felesleges már bemenni. Anyu törülközőt tett az állólámpára, hogy ne zavarja aput a fény”.
Majd jönni fog valaki
„Ő meg ott ült a halálos ágyán, és mondogatta anyámnak: ne maradj egyedül a gyerekkel, meglátod, majd jön valaki. Ezt anyámnak meg is jósolták, de nem hitt benne, főleg akkor nem” – elevenítette fel az akkor történteket. Zalatnay Sarolta édesanyja ezt elképzelni sem tudta.
Titkos jótett
Még a gondolatától is irtózott annak, hogy új férfi legyen mellette. Ám azt nem tudta, hogy szerelme utolsó erejével még elintézte, hogy az asszony, aki megajándékozta egy kislánnyal, ne maradjon egyedül.
Megindító sorok
„Apám halála után fél évvel megjelent édesapám legjobb barátja, aki elővett egy levelet. Apám levelét, amelyben ez állt: nekem mennem kell, de te, kérlek, vigyázz a családomra” – csuklott el Cini hangja. Végül ez a barát lett a nevelőapa, s együtt élték le életüket,
Változó érzelmek
Zalatnay eleinte nagyon utálta őt. „Úgy vágtam be az üvegajtót, hogy kiesett tokostul, mert féltem, hogy elveszi tőlem anyut” – fogalmazott. Hozzáfűzte, „aztán amikor elkezdtem énekelni, utazni a világban, boldog voltam, hogy ott volt anyám mellett”.
Vajon ki lesz a következő?
Az énekeső nemrégiben arról is beszélt, hogy nagyon fél az elmúlástól. „Sokszor azon rágódom, vajon a zenész kollégáim közül ki lesz a következő… Vajon mennyi időm lehet még hátra? Alakul az égi zenekar…” – fogalmazott nyilatkozatában, amelyről mi is hírt adtunk.
Túlérzékeny művészlélek
Csak ülök álmatlanul az ágy szélén, és könyörgöm anyának és apának, segítsenek elhessegetni ezeket a gyötrő gondolatokat… „ilyenkor mindig megnyugszom. Ők sosem beszéltek a halálról. Mivel művészlélek vagyok, ezzel együtt jár a túlérzékenység, a rendkívüli érzelmesség is. Ezért sem könnyű sokszor” – tette hozzá.
Buli helyett irány haza
„Ma már nem az van, hogy a bulik után beülünk beszélgetni, meginni egy üveg pezsgőt a barátokkal, hanem megyek haza. Szilvike barátnőm ugyan sokszor itt van nálam, és a menedzserem, Barbi is gyakran meglátogat, de Ildikó barátnőm nemrég elhunyt” – árulta el Cini.
Magányos éjszakák
„Ugyanakkor a lányom sokszor Pesten van, kevés időt töltünk együtt. Az esték, az éjszakák magányosak. Ilyenkor a YouTube-on szoktam nosztalgiázni, régi felvételeket nézni” – fűzte hozzá a legendás művész a Story magazinnak. A BudaPestkörnyéke.hu legfrissebb híreit ide kattintva éred el.
(Kiemelt kép: MTI/Koszticsák Szilárd.)
