A Disney-mesék világában minden női karakter valamilyen szempontból különleges. Jó célokért küzdenek, követnek el hibákat, de abból tanulnak, és a végén sokszor nekik köszönhetően oldódnak meg a konfliktusok. Merészek, sokszor átlépnek olyan határokat, amiket a föléjük rendelt férfiak nem mernének. Ez dacnak és céltalan lázadásnak tűnhet az elején, de végül mindig kiderül, hogy megérte az erőfeszítés. Álljon itt most három olyan női mesehős, akit sokféle tulajdonság miatt lehet szeretni, és máig generációk emlékeznek dalaikra, történetükre.
Minnie egér
Mickey egér társa Minnie, aki az elsőként kitalált Disney figurák között volt. Jellegzetes piros vagy rózsaszín, fehér pöttyös masnija, ruhája és cipője sok plüssön, füzeten, ágyneműn visszaköszön. Rengeteg epizódon keresztül segíti Mickeyt. Minnie egér magyarhangját olyan színésznők kölcsönözték, mint Detre Annamária, Györgyi Anna, Oroszlán Szonja vagy Mezey Kitti.
Első megjelenése Mickey egérrel együtt 1928-ra tehető, ugyanis ekkor született a Willie gőzhajó című animációs rövidfilm. Már ebben a mesében is egymásért tevékenykednek a szereplők, ugyanis Mickey azért, hogy Minnie kedvében járjon, elkezdi hangszerekké változtatni a hajó berendezését. Ennek persze nem örül mindenki olyan felhőtlenül, mint a szerelmes egérpár.
A 2011-ben bemutatott Minnie masniboltja című epizódnak ő a főszereplője, de fontos szerep jut a barátnőjének, Daisynek is, aki a híres Donald kacsa párja. Daisy és Minnie a legjobb barátnők, nemcsak itt, hanem más részekben is szerepelnek együtt.
Ariel, a kis hableány
Ariel két világ között próbál kapcsolatot teremteni, az emberek és a sellők világa között. Feláldozza a hangját azért, hogy Ursula, a gonosz varázslópolip emberré változtassa. A cselvetés ellenére végül elnyeri a királyfit, és az először még ellenséges sellők is közelebb engedik magukhoz az embereket. Szép történet tehát az előítéletek elengedéséről, egymás elfogadásáról és a kitartásról. Hamarosan élőszereplős változatban is elkészül, mint az már több Disney-mesével is megtörtént.
Ariel már a mese elején is kíváncsi sellőként jelenik meg előttünk. Nem éri be azzal a térrel, ami megengedett számára, mindig próbálgatja, hogy mennyivel mehet messzebbre. Ez a tapasztalatszerzési vágy és az ismeretlen felé érzett kíváncsiság is különleges karakterré teszi őt.
Van a mesében szülővel való konfliktus is, ugyanis Ariel személyisége nagyon különbözik az apjáétól. Triton király egyáltalán nem szíveli az embereket, sőt tilt mindenfajta kapcsolatot velük. A mese végére ebből a szempontból is nyugvópontra ér a kapcsolatuk, annál is inkább, mivel Ariel egy emberhez megy férjhez.
Ariel mellett persze ott vannak az elmaradhatatlan segítők is, akik nélkül nem tudná megoldani a bonyodalmakat. Ők Ficánka, a lepényhal és Sebastian, a rák. Mindketten gyakran szerepelnek a legkülönfélébb tárgyakon.
A színes tengeri élővilág is megjelenik a mesében, ami ma, amikor elsődleges cél óceánjaink védelme, kiváló érzékenyítést tesz lehetővé gyermekek és felnőttek számára is. A sellők ugyanis vigyáznak a tengerre, szerves részét képezik. Az emberi világból a tengerbe hullott sok roncs és tárgy ezzel szemben nem illik oda. Azt is szépen megmutatja a mese, hogy ezeket az oda nem illő tárgyakat milyen hamar birtokba veszi a víz, a növények és a halak. Köztük Ariel is, aki pedig igazi kincsként gyűjti őket.
Pocahontas
Ha Ariel az emberek és a sellők közötti kapcsot jelentette, akkor Pocahontas az indiánok és a telepesek közti közvetítő, békekővet. Érdekesség, hogy Pocahontas valóban létezett, nem kitalált mesefigura, mint Ariel. A közvetítőszerepen kívül abban is hasonlítanak, hogy megvannak a saját útjaik, szeretnek egyedül messze elkóborolni. Pocahontas látja meg először a földjükre érkező telepesek hajóját.
Mint Ariel esetében, itt is a szerelem lesz az, ami áthidalja a kulturális különbségeket. Az apa jelen esetben törzsfőnök, aki természetesen nem rajong a fehér emberért, a falu többi lakójával egyetemben.
Pocahontasnak is vannak társai, egy kis mosómedve, valamint az öreg faanyó, aki tanácsaival segíti a lányt. A mese első része úgy ér véget, hogy Pocahontas nem megy el Simth-szel, hanem övéivel marad. Az igazi Pocahontas végül elment Angliába, férjhez ment, és ott is halt meg.
A természettel is harmóniában és tisztelettel együtt élő indiánok erős kontrasztként jelennek meg a romboló és kizsákmányoló telepesekkel szemben. Ikonikus rész a Pocahontasban, amikor Smith aranyat keres, és annyit mond róla, hogy sárga. Erre Pocahontas a kukoricát mutatja meg neki, mert számukra az fontos élelem, tehát nagy érték, ráadásul sárga is. Jól érzékelteti ez a jelenet is, hogy mást gondol értékesnek egy a természetben élő ember, és mást az, aki eltávolodott tőle, akinél már a pénz a legfőbb érték.
Kép forrása: pexels.com
