10 millió forintot kapott egy diósdi férfi azért, hogy az eredetinek hitt Borkai-videót átadja a volt győri polgármesternek. A tivornyázó videó végül nyilvánosságra került, Borkai ugyan megnyerte a győri választást, nem sokkal később azonban lemondott.

A választások előtti év Pünkösd hétvégéjén a győri polgármester és bizalmasai vitorlázni mentek az Adriára. Ettek, ittak és csajoztak. Nem vették észre, hogy a szexuális aktusról, a tivornyáról videófelvétel készül. A győri polgármestert kompromitálló videó nem sokkal később búvópatakként terjedni kezdett.

Bő egy évvel az önkormányzati választás előtt a Fidesz vezérkara már tudott a Borkai-videó létezéséről. A Fidesz pártigazgatója, Kubatov Gábor a választás előtt egy évvel már szólt erről Borkainak. Úgy vélték, ha a kínos videó nyilvánosságra is kerül az önkormányzati választási kampány során, az nem árthat a Fidesznek – írja az Index.

Ma már tudjuk, hogy a győri polgármester belebukott, később Tarlós István volt főpolgármester is célzott arra, ha nem kerül elő a Borkai-videó a kampányban, a fővárosi eredmény is másként alakulhatott volna. A lényeg tehát, hogy a Fidesz és Borkai nagy árat fizetett a videóért.

Nyomozás a háttérben

Amikor a kampány előtt egy évvel a Fidesz belső körei és Borkai megtudták, hogy ven egy ilyen videó nagy nyomozás indult a háttérben, hogy megszerezzék a felvételt.

Borkai űgyvédje, Rákosfalvy által indított „magánnyomozást”, amiben két olyan budapesti férfi, Tóth Csaba és Mikó István is segítette, akikről a portál cikke szerint köztudott, hogy Kubatov köréhez állnak közel, és cégükkel stadionokat biztosítanak a legkeményebb szurkolókkal szemben. Kapcsolati hálójuknak köszönhetően biztonsági szakemberekként ez a kör az alvilágban is otthonosan mozog.

A diósdi szál

Nem tudni, az ő közbenjárásuk segített-e, mindenesetre még a választási kampány előtti időszakban Rákosfalvyék kapcsolatba tudtak kerülni egy Busa gúnynéven emlegetett diósdi férfival, J. Zoltánnal, akinél bizonyosan ott volt a felvétel, és aki azt állította nekik, hogy a nála lévő anyag az eredeti.

Busa tizenkétmillió forintot kért a felvételért. Rákosfalvy engedett a zsarolásnak, de kétmillió forintot lealkudott, így a diósdi férfi végül tízmillió forintot kapott. A pénzt a hajóút résztvevői dobták össze, fejenként 1,6 milliót fizettek. Mindenki, így Borkai is fizetett.

A diósdi férfival kötött üzletet le is papírozták, ami arra utal, hogy azt hitték ő az egyetlen birtokosa az anyagnak. A „hallgatási szerződést” (ami valójában egy, a videó felhasználási jogával kapcsolatos megállapodás volt) a Rákosfalvy Ügyvédi Iroda istállójához tartozó egyik ügyvéd, dr. Szűcs Mária ellenjegyezte. A megállapodás szövegében J. Zoltán mint a felvétel „szerzője” van feltüntetve.

Rákosfalvyék lényegében a videó felhasználásának jogát vásárolták meg, így próbálták meg bebiztosítani magukat arra az esetre, ha Busa később át akarná verni őket, és a felvétel nyilvánosságra kerülne. Azt nem tudni, miből gondolták, hogy a felvételnek, ami eredetileg amúgy sem a diósdi férfi megbízásából készült, miért ne lennének másolatai, de egy dolog biztos: tévedtek, hiszen a felvétel megfordult az alvilágban, és onnantól kezdve naivitásra vall abban bízni, hogy a folyamat megállítható, a botrány elkerülhető. Az Index teljes cikkét ide kattintva lehet elolvasni.

Kiemelt kép: Borkai Zsolt – BPK-montázs