Budapest környékén jelenleg húsznál több településen rendeltek el vízkorlátozást, vagyis megtiltották a kertek locsolását. Szentendre és Solymár magasabban fekvő területein az elmúlt napokban komoly vízhiány alakult ki, a térség egyik országgyűlési képviselője, Menczer Tamás egyenesen katasztrófahelyzetnek nevezte azt, ami Solymáron történt. Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze, főkertésze közben megkongatta a vészharangot. Állítja, hamarosan a teljes agglomeráció és akár Budapest is súlyos vízhiánnyal szembesülhet. A szakember nem csak riogat, egy példát is elmondott, hogyan lehet orvosolni a problémát.
Katasztrófahelyzetről beszélt az országgyűlési képviselő
Az elmúlt héten több cikkben is beszámoltunk arról, hogy Solymár és Szentendre magasabban fekvő részein napokig nem volt vezetékes víz. Nem lehetett mosakodni, mosni vagy éppen vécét lehúzni. Aki szembesült már azzal, milyen a természetesnek hitt ivóvízellátás leállása, az tudja, hogy milyen nagy kincs a víz, különösen, ha folyik is a csapból. A solymári helyzet súlyoságát mutatja, hogy a térség fideszes országgyűlési képviselője, Menczer Tamás katasztrófahelyzetről beszélt, majd riadóztatta a Magyar Honvédséget, hogy több nap után végre ismét folyhasson a víz a kiszáradt csapokból. A képviselő elmondta „A vízhiánynak az alapvető oka a lakosság robbanásszerű növekedése Solymáron és az egész agglomerációban. Az infrastruktúra fejlesztése nem követte le a népességszám növekedését és most a vízhiány kapcsán szembesülünk ezzel.” A BudaPestkörnyeke.hu legfrissebb híreit ide kattintva éred el.
Túlépítkezések, elavult vízvezetékrendszer
Lényegében ugyan ezt fogalmazta meg a BudaPestkörnyéke.hu hírportálnak adott interjújában Szentendre ellenzéki polgármestere, Fülöp Zsolt is, aki elmondta: „Most látszik csak igazán, hogy az túlépítkezések és az elavult vízvezetékrendszerek milyen bajokat tudnak okozni.” A szentendrei városvezető szerint most már senkinek sem kell bizonyítania, hogy az agglomerációban szükség van a fejlesztésekre. Szentendrét például a 60-as években épült csőhálózat látja el vízzel. A polgármester állítja: a rendszer annyira sérülékeny, hogy a kapacitás 40 százaléka elvész, vagyis ennyi víz nem ér el a fogyasztóhoz.
300 ezer ember kiköltözött az agglomerációba
Legutóbb Bardóczi Sándor Budapest főtájépítésze, a Budapesti Corvinus Egyetem címzetes docense szólalt meg a vízhiányról. Mint írja: „Budapest vízellátását a 20. század második felében arra tervezték, hogy 2,5 millió embernek nyújtson elegendő ivóvizet a 21. század első feléig. Ehhez képest Budapest elveszített a 2 millió lakosából az elmúlt 30 évben 300 ezer embert, akik kiköltöztek zöldbe, s megtelítették az agglomerációs települések zömét, amelyek infrastrukturálisan nem voltak felkészülve ekkora tömeg fogadására. Most ez a folyamat üt vissza a lokális vízhiányban.”
Zöldmezős beruházások
A főtájépítész hozzáteszi a közösségi oldalán megjelent posztban, hogy a zöldmezős építkezések túl egyszerűek, s esetenként túlságosan is dotáltak voltak a hitelkonstrukciók állami támogatásai és a CSOK által. „Mindeközben a városon belüli rehabilitáció teljesen háttérbe szorult. A rehabilitálandó Budapesti városrészekben ott a kiépített közmű, ott az úthálózat, ott vannak a háttérben üzembiztosan termelő csápos kutak, víztározók, átemelők. Az agglomerációban pedig a budai, pilisi erdőkből, zártkertekből, a pesti sík rétjeiből és szántóiból átminősített pusztaságban meg nincsenek ott. Ez a vízválság most ennek a rövidlátó fejlesztéspolitikának az egyenes következménye.”
Dunából iszik Budapest
Bardóczi szerint a klímaválság mást is hoz majd. „Kevesen tudják, de Budapest többnyire a Dunából iszik. A természet szűri meg a Duna vizét a kavicsteraszain át, s a Szentendrei-szigeten, Margitszigeten, Csepel-szigeten létesített csápos kutak termelik, majd kiépült nyomóvezetékek szállítják a fogyasztóhoz. Annyira tiszta ez a víz, hogy csak vastalanítani, mangántalanítani kell felhasználás előtt, s a csőhálózat elöregedése indokolja csak azt az esetenkénti klórozást, ami extra biztonságként van beépítve az ivóvízellátásba.”
Nagy kincs a Duna vize
A főtájépítész így folytatja: „A Duna vize tehát nagy kincs, ha viszont a folyó kiszárad, ez a kincs elvész. A minőségére is leselkednek veszedelmek. Például ha éppen valaki hidakat (Váci-híd, Kisoroszi híd, szigetmonostori-híd, szentendrei híd, megyeri szárnyhíd) álmodik ide, akkor nem csak közlekedést fejleszt, de rentábilissá teszi a Szentendrei-sziget beépítését, ami meg elszennyezési kockázat egy majdnem kétmilliós települési agglomerációt kiszolgáló ivóvízellátásra nézve. Budapest ezért áll ellent ezeknek a hidaknak.
Változó világ
Budapest főtájépítésze egy amerikai példát hoz fel a vízhiány kapcsán: „Nagyon izgalmas az, hogy mi történik ma Las Vegasban, Palm Springsben, egész Californiában és Nevadában, amit nagyra hízott populáció mellett már elért a tartós vízhiány. Az amerikai álom része a korlátlan fogyasztás, az életstílus egyik mindennapi szimbóluma pedig a kertvárosi, automata öntözéssel ellátott gyepes előkert és a széles garázsfelhajtó. Ez a világ változóban van. Las Vegasban kompenzációt fizetnek azoknak a kerttulajdonosnak, akik a rendkívül vízigényes gyepet hajlandók felcserélni sivatagi kertre, ún. desert landscape-re, úszómedence helyett pedig víztározót létesítenek. A jelenleg több államot ellátó Colorado folyó vize vészesen apad, a mértéktelen vízpazarlás miatt haldoklik a folyó.”
Arcon csap minket is a valóság
Bardóczi Sándor szerint Kalifornia egyes városaiban már napi valóság a vízhiány. „Nálunk még érdekes szenzáció, de a trendek azt mutatják: elér ez majd minket is, s arcon is csap a valóság. Ma Solymár, holnap már az egész agglomeráció napi tapasztalata lehet ez a változás, amit ha nem követ alkalmazkodás, akkor katasztrófa lehet a vége.” – teszi hozzá Bardóczi, aki azt is elmondja a posztban, hogy a Vadvirágos Budapest programnak az is része, hogy megtalálják azokat az őshonos fajokat, amelyek sokkal jobban bírják a szárazságot, mint a hagyományos gyepfélék.
Önkormányzati döntés
Úgy tűnik tehát, hogy a vízhiány, és amit erről gondolnak összehozta az ellenzéket és a kormánypártokat. Lényegében mindenki azt mondja, hogy az elmúlt évtizedek semmittevése vezetett el oda, hogy ma sokan szívnak, a politikusok pedig futnak az események után. Menczer Tamás, fideszes országgyűlési képviselő ezzel kapcsolatban így fogalmazott a napokban az egyik solymári sajtótájékoztatóján: „Sem tíz, sem három éve nem a kormány döntött arról, hogy egy-egy település lakosságszáma mennyivel növekedjen, milyen területek legyenek belterületbe vonva, milyen területeket adjanak el. Ez mind önkormányzati döntés volt.”
Mindenkinek van egy története
A képviselő azt is elmondta, hogy sok polgármesterrel beszélt a népességszám növekedéséről és minden polgármesternek van egy története arról, hogy 10 évvel ezelőtt az ő elődje úgy adta el a település területeit, hogy a beruházótól nem kért járdát, víz,- és csatornahálózatot. A helyzet tehát nem pár nap alatt állt elő, ráadásul ennek sokkal több köze van az önkormányzatokhoz, mint a kormányhoz – fejtette ki a képviselő.
Lépnek a döntéshozók?
Úgy tűnik, pártállástól függetlenül mindenki ismeri a problémát, és annak okait. Vélhetően a megoldási javaslatoknak már lesz pártállása, a valódi cselekvés pedig azon múlik, hogy az aktuális kormányzat hozzá akar-e nyúlni és ha igen, mit tesz majd annak érdekében, hogy Budapest környékén minden településen biztosított legyen a vezetékes ivóvízellátás. A BudaPestkörnyeke.hu legfrissebb híreit ide kattintva éred el.
Kiemelt kép: Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze – Forrás: Youtube/ÓbudaTV
