Az adventi időszak közel ezer éve ünnep az emberiség történetében. Az egyházi eredetű hagyomány a karácsonyt megelőző négy vasárnapra vonatkozik, mely azt a célt szolgálja, hogy az ember lelkileg is ráhangolódjon az ünnepre. De vajon mióta, és hányféleképpen lehet adventet tartani?
A szent várakozás hagyománya
Az advent, a latin „Adventus Domini”-ből ered, mely azt jelenti, az Úr érkezése, az Úr eljövetele. A keresztény hit szerint szentestén az Isten emberré lett, vagyis megszületett a Megváltó, Jézus Krisztus.
Az ünnepre történő felkészülés, a várakozás megszentelése az advent, amely időszak alatt a régi hagyományokhoz híven, napjainkban is szokás az, hogy meggyújtjuk a gyertyákat az adventi koszorúkon.
Hogyan lett 24 gyertyából négy?
Az adventi koszorú a várakozás szimbóluma, de korántsem egyidős az ünnep kialakulásával. Johann Hinrich Wichern (1808–1881) német evangélikus lelkész volt a hagyomány szerint a koszorú feltalálója. Ő volt az, aki az egyik árvaházában 1839 adventjén az esti áhítatokon egy kocsikerékre 24 gyertyát rögzített fel, és minden nap eggyel többet gyújtott meg. Ezzel mintegy különlegessé tette a várakozás idejét és a gyertyagyújtással a gyerekekkel együtt „számolt vissza” szentestéig. Ezt a cikket érdemes elolvasnia, ha szeretne többet megtudni a karácsony eredetéről!
Az adventi koszorú eleinte elfért egy árvaház közösségi terében, de nem fért el a polgári szalonokban. Így a körülményeket figyelembe véve, a koszorúkat (melyek kisebbek és könnyebbek voltak) a plafonon felfüggesztve tartották. Elsősorban fenyőfaágakból, örökzöldekből állították őket össze. Az első, maihoz hasonló adventi koszorút is a protestánsoknak köszönhetjük, a hagyomány szerint, 1860-ban egy hamburgi lelkész készítette. A gyertyák a hétköznapokon pirosak, míg vasárnapokon fehérek voltak.
Napjainkra már 4 gyertya van a koszorúkon és nem a karácsony előtti 24 napban, hanem az azt megelőző 4 vasárnapon lobbannak fel rajta a gyertyalángok. A katolikus szokás szerint 3 lila és egy rózsaszín gyertya meggyújtásából áll, a rózsaszín gyertya a 3., amit az öröm ünnepén gyújtunk meg, a lilák pedig a bűnbánatot, a szent fegyelmet, az összeszedettséget jelképezik, egyben a hit, a remény és a szeretet szimbólumai.
A kisböjt és a hajnali misék időszaka
Advent első vasárnapját úgy is szoktak emlegetni, hogy a Szent Andráshoz eső legközelebbi vasárnap. Szent András ünnepe egyet jelentett a téli ünnepkör kezdetével, a kisböjt időszakának közeledtét is jelezte, ezen a napon elhallgattak a harangok. Az idősebb emberek körében a 20. század közepéig általánosan elterjedt volt a szerdai és a pénteki böjt, szombatonként pedig a húsmentes étkezés.
Jellegzetes adventi szertartás a roráté, azaz a hajnali mise, melynek eredete a 7. századra vezethető vissza. Ekkoriban a karácsonyt megelőző kilenc napon a hívek az ó-antifónáknak nevezett gregorián énekeket énekelték a hajnalban tartott szertartásokon.
Ebből a hajnali szentmiséből eredeztethető aztán az a középkorra kialakult szokás, melynek elsősorban Közép-Európában van hagyománya, ahol kiemelt szerepe van Mária tiszteletének és a karácsonyi várakozás lelki vetületének is.
Az adventi kalendáriumok eredete
Az adventi várakozás, a karácsony előtti visszaszámlálás, valamint az ünnepre való felkészülés egy másik jellegzetes formája a kalendárium, melynek szintén egyházi gyökerei vannak. Ezekről az első ismereteink az 1800-as évekből származnak.
A hagyományos kalendáriumozás azt jelentette, hogy december első 24 napján a családok otthonaikban minden egyes nap kis bibliai képeket helyeztek el egy erre kijelölt falon, a padlóra krétával húztak egy vonalat vagy meggyújtottak egy gyertyát. Katolikus körökben hasonló jelentéssel bírt az a szokás i, hogy azok a gyerekek, akik szüleik megítélése szerint jól viselkedtek, a születendő Jézuskának felállított bölcsőbe egy-egy szalmaszálat helyezhettek advent minden egyes estéjén. Ha Ön is kedveli a visszaszámlálást, akkor itt pontosan láthatja hány nap van karácsonyig.
A modern, gyerekeknek szánt adventi kalendárium ősét hagyomány szerint 1851-ben egy Lang nevű asszony alkotta meg kisfia számára. Kézzel készített 24 dobozkát, melyekbe kekszeket rejtett, ezzel csillapítva kisfia olthatatlannak tűnő, ünnep utáni sóvárgását a karácsonyt megelőző időszakban. A kisfiú, Gerhard Lang felnőttként a Reichold és Lang Képzőművészeti Intézmény résztulajdonosává vált, és bolti forgalomba hozta édesanyja kreatív ötletét. Igaz ezek a naptárak kivágható, kartonra ragasztható színes képeket rejtettek, és amikor csokoládé került a színes képek helyére, már 1958-at írtunk.
Az advent tehát hasonlóan régi, és érdekes történettel bír, mint szinte bármelyik más ünnep: ha tetszett ez a beszámolónk, olvassa el többi cikkünket is az Ünnepek.Center oldalon!
