Amint azt a BudapestKörnyéke.hu is megírta 75 éves korában meghalt a legendás, magyar színésznő, Venczel Vera. A színésznő 50 éven keresztül a Vígszínház tagja volt.
Meghalt Venczel Vera
75 éves korában, pénteken elhunyt Venczel Vera, Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja – közölte a Vígszínház. A BudaPestkörnyeke.hu legfrissebb híreit ide kattintva éred el.
50 évig játszott a Vígben
A ragyogóan tehetséges színésznő több mint ötven éven át volt a Víg társulatának hűséges tagja, ahol emlékezetes alakítások, legendás szerepek sora fűződik nevéhez, emellett számtalan kultikus magyar filmben tündökölt – írja a színház.
Szenvedélye volt a színészet
Az általa megformált karakterekből áradt a jóság és a tisztaság, játékából sugárzott a finom, törékeny nőiesség és a színészet iránti szenvedély. Kiemelkedő színészi adottságai, munka iránti elkötelezettsége és teherbírása, kedvességgel és szerénységgel párosult.
Otthonában hunyt el
Kollégáinak, barátainak és családtagjainak mindig nagy figyelmet szentelt, érdeklődve, szeretetteljesen fordult a körülötte lévő emberekhez. Venczel Vera otthonában, szerettei körében tért örök nyugalomra.
A Vígszínház saját halottjának tekinti
A Vígszínház 125 éves történetének meghatározó színésznőjét, a magyar színház- és filmművészet felejthetetlen alakját a Vígszínház saját halottjának tekinti.
Kovács Istvánt nagyon megrázta a halála
Kovács Istvánt évtizedes barátság kötötte Venczel Verához. A vásznon volt, hogy szerelmespárt alakítottak, a való életben pedig nagyon jó barátok voltak.
„Már gyerekkorunk óta ismertük egymást. A húgom jó barátja volt, gyerekként sokat játszottak nálunk, tőlük zengett a ház. Már akkor helyes, vidám, jópofa kislány volt. Később a főiskolán találkoztunk újra, mind a ketten nagyon megörültünk a másiknak – mesélte a Blikknek Kovács István.”
Mély, őszinte szeretet
„Töretlen barátság volt a miénk, olyan volt számomra Vera, mint egy családon kívüli testvér. Nagyon mélyen és őszintén szerettük egymást, de barátságon kívül nem volt köztünk más kapcsolat. Fantasztikus ember volt, egy aggódó, kedves, csupaszív teremtés, aki mindenkivel nyitott és barátságos volt. A halál megszépíti az emlékeket, de Veráról soha semmi rosszat nem lehetne mondani, mivel valóban egy csodás ember volt. Emellett pedig sosem szeretett panaszkodni. Ha bármi gond volt, azt két mondattal elintézte.”
Egy éve találkoztak utoljára
A két színész utoljára egy éve találkozott, de beszélni telefonon rendszeresen beszéltek. Utoljára 11 nappal ezelőtt beszéltek, s ez volt a legutolsó alkalom, hogy István hallotta Vera hangját.
„Éppen azelőtt jött ki a kórházban. Nem is értettem, kérdeztem, hogy mi a baj, de csak annyit mondott, hogy „Hát a COVID”. Nem faggattam, ő pedig nem zúdította rám a történteket, a következő mondata már a szobatársairól szólt. Soha nem beszélt arról, hogy beteg lenne, általában a férje, Gyuri egészségi állapotáról mesélt, arról nem, hogy vele gond lenne. Ezért is ért váratlanul a baj, a tragédia, amire nem lehetett felkészülni” – mondta a színész a lapnak.
Látta rajta, hogy elgyötört
„A baleset és a férje ápolása miatt Vera visszavonult. Mondta, hogy hiányzik neki a színpad, de nem panaszkodott akkor sem. Láttam rajta, hogy elgyötört, és azt is, hogy nagyon sokat fogyott. Engem kérdezgettek, hogy mi van vele, én pedig nem tudtam rá válaszolni, mivel sosem kérdeztem ennek az okát. Nem is sejtettem, hogy beteg lenne, utólag persze felmerül bennem, hogy miért nem gondoltam erre?”
Azt hitték róluk, hogy egy pár
István és Vera a közönség szemében egy pár volt, hiszen az Egri csillagok című filmben szerelmespárt alakítottak. „Leveleket kaptunk, amelyben a rajongók nem csak irántunk, hanem a másik iránt is érdeklődtek, ugyanis tényleg azt hitték, hogy egy pár vagyunk. Kivételes, mély barátság volt köztünk. Rettenetesen fáj, hogy most azért beszélek róla, mert már nincs többé…” – mondta szomorúan Kovács István a Blikknek.
Venczel Vera életrajza
Venczel Vera 1946. március 10-én született Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Főiskolára elsőre felvették, osztályfőnöke Pártos Géza volt, aki szerette volna, ha növendéke majd a Madách Színházhoz szerződik, azonban Várkonyi Zoltán – aki már a felvételin felfigyelt a tehetséges fiatal lányra – másodév végén szerepet ajánlott neki a Vígszínházban.
Pályája
Ettől kezdve már nemcsak az Ódry Színpadon, hanem a Vígszínházban is megmutatta tehetségét kisebb-nagyobb szerepekben, aztán 1967-ben, 21 éves főiskolásként főszerepet játszott Tordy Géza, Tomanek Nándor és Tahi Tóth László partnereként Weingarten A nyár című darabjában a Pesti Színházban, és ekkor végérvényesen beírta magát a nagy színésznők sorába: „Venczel Vera valóban felfedezés… valami belsőséges, áttetsző tisztaságról, a tehetség naiv sugárzásáról van szó nála. … bárcsak megőrizné ezt a sugárzást, tehetségének ezt a szerénységét a rázuhant siker súlya alatt is” – írták róla a bemutató kapcsán.
Fiatalon kezdett el filmezni
Csillogó tehetségének köszönhetően fiatalon felfigyelt rá a film és a televízió is, és egymás után kapta a szerepeket. A Kárpáthy Zoltán, az Egy szerelem három éjszakája, a Tanulmány a nőkről és az Egri csillagok – mind a főiskolás évei alatt készültek, vagyis alig több mint húsz évesen Venczel Vera már országosan ismert és szeretett sztár volt, de őt nem rontotta el a reflektorfény: tényleg megőrizte szerénységét a rázuhant siker súlya alatt.
Vígszínházhoz került
A diploma megszerzése után, 1968-ban Várkonyi Zoltán azonnal leszerződtette a Vígszínházhoz, ahol nagy szerepek sora várt rá: a Ványa bácsiban ő volt Szonya, a Mesél a bécsi erdőben Marianne és a Bernarda Alba házában Adele. Eljátszotta a Viszontlátásra, drága című Tersánszky-adaptáció főszerepét, és Horvai István Platonov rendezésében Greskovát.
Szakmai sikerek
A kilencvenes évektől kezdve színészileg megújulva szakmai sikereket aratatott, és újra felfedezte magának a közönség is. Fontos találkozások voltak számára Zsótér Sándor rendezővel való közös munkák, melyekben mindig hihetetlen színészi alázattal és odaadással vett részt: a Búcsúszimfónia, A tavasz ébredése, A szecsuáni jólélek, A kaukázusi krétakör, A kék madár és a Téli utazás – mind-mind kitüntetett helyen szerepelnek színészi pályáján. Ezekben az előadásokban lenyűgöző volt drámai ereje, szikár fegyelmezettsége, okossága és pontossága.
Utolsó színházi szerepe
Közben pedig játékosságát, komikai vénáját estéről-estére megcsillogtatta a Sógornőkben és a Monokliban. Egyik utolsó színházi szerepében, A vörös oroszlánban csodálhattuk démoni erejét, finom intellektusát és karakterformáló képességét.
Nemzetközi díj
A Vígszínház mellett vendégművészként gyakran játszott más színházakban is, és számos tévéjátékban, filmben szerepelt. Kivételes érzékenységgel és átéléssel megszülető alakításait (Pillangó, A fekete város) több tévés fesztiválon díjazták. A Pillangó című Móricz tévéadaptáció női főszerepének megformálásáért Monte Carlóban átvehette az Arany Nimfa-díjat. A BudaPestkörnyeke.hu legfrissebb híreit ide kattintva éred el.
Kiemelt kép: Kovács István, Venczel Vera – Forrás: YouTube, MTI/Soós Lajos
