Mivel a kicsik sokat viselik ezeket, érdemes figyelembe venni, hogy a gyerekláb fejlődésének különböző fázisaiban eltérő tulajdonságokkal rendelkező lábbelikre van szükségük.

Hogy milyen az ideális váltócipő? A kérdésre adott általános válasz úgy hangzik, hogy szellőzőn jól, legyen kényelmes, és a mérete is illeszkedjen viselőjének lábához. Az életkori sajátosságokból és az intézmények közötti különbségekből adódón persze vannak egyéb, speciális szempontok, amelyek nagy befolyással vannak a megfelelő modell kiválasztására.

De miért olyan fontos foglalkozni ezzel a kérdéssel? Azért, mert a bölcsődések, az óvodások és az iskolások ősztől tavaszik valószínűleg többet viselik a váltócipőjüket (vagy más néven benti cipőjüket), mint az utcán hordott csukájukat. Ezekben a hónapokban ugyanis – különösen télen – az idő nagy részét a beltérben töltik benti foglalkozással, játékkal vagy tanulással.

A szülők gyakran kevesebb figyelmet fordítanak erre a cipőkategóriára, pedig – mint ahogy a fentiekből már kiderült – nagyon fontos szerepet tölt be. A váltócipőkre is igaz, hogy nem mindegy, mit adunk a gyerek lábára. Szomorú jelenség, hogy sokszor ütött-kopott, agyonhasznált darabokat szánnak erre a célra, de arra is akad példa, hogy a már épp kinőtt vagy szűk, kényelmetlen cipőket viszik be a kicsiknek. Ez már csak abból a szempontból is nagy hiba, hogy a lábbal kapcsolatos problémák és a mozgásszervi betegségek nagy része a gyermekévek alatt viselt nem megfelelő cipőkre vezethetők vissza.

Ha váltócipőre gondolunk, jó eséllyel elsőként mindenkinek a szandálok ugranak be. Nem véletlenül, hiszen ezek bárhol megállják a helyüket. Használatuknál egy fontos tényezőre kell csak figyelemmel lenni: arra, hogy a bölcsődékkel és az óvodákkal ellentétben az iskolákban sokkal gyakrabban szellőztetnek, még a téli hónapokban is, mert a friss levegő növeli a koncentrációt, ezért sokszor hűvösebb, hidegebb lehet ezekben az intézményekben. A szandálok mellett a vászon benti cipőkkel sem lőhetünk nagyon mellé, hiszen ezek kényelmesek, mutatósak, jól szellőznek és a gyerekek is szívesen viselik őket.

A váltócipők tekintetében van néhány ismérv, amelyek alapján érdemes különbséget tenni az egyes korosztályok között.

A puha talpú cipők kizárólag a bölcsődében jöhetnek szóba, elsősorban azoknál a csöppségeknél, akik nem sokkal azelőtt kezdtek el járni, és még bizonytalanul közlekednek. Akkor kísérelhetjük meg a fokozatos átállást a kemény talpú cipőkre, amikor a gyerek stabilan jár.

Az óvodában már több az olyan foglalkozás vagy program (kirándulás, utcai séta, torna, stb.), amikor cipőt kell cserélni, ezért érdemes olyan modellt választani, amit a kicsik is könnyen le vagy fel tudnak venni. Tipikusan ilyen egy szandál, ami akkor válik tökéletes megoldássá, ha jó minőségű alapanyagokból készül és remekül tartja a bokát.

Az iskolásoknál már számolni kell a saját ízlésükkel, illetve az aktuális divattal. Számukra a szandál egyre kevésbé lehet vonzó viselet, ehelyett inkább egy tetszetős sportcipővel érdemes próbálkozni náluk. Ezeknél a modelleknél nem árt, ha jól szellőznek és talpbetétük bőrből készül.

Ez a cikk szponzorált tartalom. Ha Ön is szeretne ilyent Budapest környékének egyik legismertebb hírportálján, amely a forgalmas napokon már Magyarország legolvasottabb hírportáljai között van, akkor kattintson ide!