A vándorpatkány szótól a legtöbb ember összerezzen, mert csupán negatívumok jutnak róla eszünkbe: a csatornák, a szemét és a különböző fertőzések. A filmekben is a legritkább esetben ábrázolják őket kedves lényeknek, gondoljunk csak Indiana Jones-ra Velence csatornáiban vagy a Macskafogóra! Valóban van alapja a fejünkben élő negatív képeknek, vagy nem kell annyira félni ezektől az állatoktól?
A házi és vándorpatkány: mi a különbség?
Amikor patkányt látunk, valószínűleg vajmi kevés lélekjelenlétünk van ahhoz, hogy megfigyeljük, pontosan hogyan néz ki. Ha mégis sikerül alaposabban szemügyre venni, könnyen felfedezhetjük azokat a különbségeket, amik a házi és a vándor patkányközött vannak.
A két rágcsáló szembetűnően más, így pár pillanat alatt is be tudjuk azonosítani, mivel van dolgunk. A házi patkány látványosan kisebb, mint a vándorpatkány: teste legfeljebb a 20 centiméteres hosszúságot érheti el, míg a vándorpatkány akár 25 centis is lehet. Ennek megfelelően előbbi kevésbé tömzsi, csupán 150-250 grammos, addig utóbbi akár 400 grammos is lehet. A házi patkány jellemzően padlásokon, kikötőkben és olyan helyeken ver tanyát, ahol talál magának élelmet. A vándorpatkány ezzel ellentétben a csatorna lakója, és leginkább az ételhulladékok környékén tűnik fel.
Milyen károkat okozhat?
A patkány bár termetre nem kifejezetten nagy, mégis igencsak nagy károkat tud okozni. Ennek egyik oka az, hogy ezek a rágcsálók rendkívül gyorsan szaporodnak. Évente akár nyolc alom is lehet egy pártól, alkalmanként 15-20 utóddal. Az újszülöttek vakon jönnek a világra, ám rendkívül gyorsan fejlődnek, így nyolchetesen már ivarérettek. Azontúl, hogy sok van belőlük, kártékonyak is, hiszen mindenevők, és bármin képesek átrágni magukat.
Ha ételt szimatolnak, mindent megtesznek azért, hogy célt érjenek, így többféle építőanyagon képesek átjutni, a gipszkartonon, a szigetelésen és a fán is, de a vezetékeket is megrongálják, ha útjukban állnak. Ezzel nemcsak lakóhelyünk szerkezetében okoznak kárt, hanem egy esetleges tűz kialakulásának kockázatát is növelik.
Ha az életterünkbe is bejutnak, nem kizárólag a konyhában és az élelmiszer környékén tehetnek kárt, hanem a bútorokban és a berendezési tárgyakban is, hiszen a könyveket vagy az ágyneműt könnyűszerrel szét tudják szedni. Bár nem gyakori, hogy idáig merészkednek, de az is elég, ha ha a falakba vagy a padlóba jutnak el, hiszen így az éjszaka folyamán megnehezítik az életünket. Míg mi pihennénk, ők aktívak, és folyamatos mozgásukkal nem hagynak bennünket aludni.
Mivel az ételszerzés a céljuk, ezek az állatok nem elégszenek meg azzal, hogy megbújnak a falakban. Eképp előszeretettel vájnak ki maguknak utat a konyhaszekrénybe, és ha biztonságosnak találják, a szekrény alatti eldugott részen alakítanak ki fészket. Ha bejutnak a lakásba, nem csak jelenlétükkel zavarnak, ugyanis számtalan betegséget behurcolnak otthonunkba. A rágcsálók önmagukban többféle kórokozót hordoznak magukon, legyen szó egérről vagy házi patkányról, ám a vándorpatkány élőhelyének köszönhetően sokkal több fertőzéssel találkozik, mint többi hasonszőrű társa.
Ahhoz, hogy elkapjunk egy-egy betegséget, nem kell feltétlenül találkoznunk az állattal, ugyanis a rajta élő paraziták megtalálhatják az utat az emberhez, olyan betegségeket előidézve, mint a kullancsok által is terjesztett Babesia és a Lyme-kór. Ha közvetlenül érintkezünk a patkánnyal, illetve annak vizeletével vagy ürülékével, szalmonellafertőzésünk lehet, súlyosabb esetben pedig a légszomjat okozó hantavírussal, influenzaszerű tünetekkel vagy akár pestissel is szembe találhatjuk magunkat. A veszély nemcsak ránk leselkedik, hanem háziállatainkra is, ugyanis ők is elkaphatják a különböző betegségeket, így nagyon kell ügyelnünk, ha kutyát vagy macskát tartunk!
Hogyan védekezhetünk ellene?
Ha megjelent az állat akár a kertünkben, akár a lakásunkban, mindenképpen tennünk kell ellene, hiszen ha valahol meleget és élelmet talál, rendszeresen vissza fog járni, sőt, társait is hozza magával!
Bár mi magunk is megpróbálkozhatunk az irtással, a házi vagy bolti módszerek jellemzően csupán ideiglenes megoldást nyújtanak. A patkányok rendkívül értelmes állatok, így ha társuk olyat evett, amitől elpusztult, megjegyzik, és ők már nem fognak ugyanabból fogyasztani.
Mindennek ellenére vehetünk kész mérget, de akár mi magunk is keverhetünk egyet számukra! Ehhez szükségünk lesz porcukorra, lisztre és gipszre. Ezeket dolgozzuk össze, tegyük ki egy tálba, és helyezzünk ki mellé vizet is, hogy oltsuk az állatok szomját. A víz hatására a gipsz fokozatosan megkeményedik az állat gyomrában, így okozva a halálát. Ügyeljünk rá, hogy kesztyűben készítsük elő nekik a vacsorára valót, mert ha megérzik az emberszagot, gyanút kelt bennük, és így nem fogják megkóstolni a nekik szánt mérget.
A patkány azonban ha látja, hogy társával mi történt, egy időre akár el is tűnhet, ám ahogy meggyőződik arról, hogy elmúlt a veszély, újra megjelenik. Könnyen előfordulhat, hogy más utat választ, hiszen nem jelent számára problémát, hogy egy újabb lyukat rágjon a falban, így ha nem jön több patkány, ne legyünk feltétlenül meggyőződve arról, hogy nincs több!
Ugyanez a helyzet a ragacsos csapdával is: ha egy patkány horogra akad, a többiek ügyelni fognak, hogy ne lépjenek bele, így másik utat keresnek. E módszer esetében mindenképpen olyan csapdát vegyünk, ami nem egerek, hanem patkányok ellen készült. Az előbbi jóval kisebb, és a ragasztó ereje sem olyan erős, mint a másik típus esetében. Mindennek ellenére egy nagyobb példány ebből is kiszabadulhat, különösen akkor, ha van rá ideje, így ne lepődjünk meg, ha csak szőrmaradványokat találunk a ragasztóban.
Ha csupán egy patkány keseríti meg az életünket, ezek a módszerek hatékonyak lehetnek, ám az állatok életmódját tekintve vajmi kevés esélyünk van rá, hogy egyetlen egyeddel legyen dolgunk.
Mindennek ellenére próbálkozhatunk mogyoróvajjal, aminek nem tudnak ellenállni a rágcsálók. Kenjük a csapda erre kialakított részére, és várjunk türelmesen! Ennek híján használhatunk diót, szalonnát vagy csokoládét is. Gondoljunk azonban arra, hogy bármelyik módszert is alkalmazzuk, a csapdát a rajta lévő patkánnyal együtt kell eltávolítanunk. Ha ódzkodunk attól, hogy ezt megtegyük, érdemes hívni egy erre szakosodott céget. Ők akár abban is tudnak segíteni, hogy a megfelelő helyre helyezzék ki a csapdát, oda, ahol sejtéseik szerint bejut az állat, és vissza is jönnek, ha van eredmény. Ezáltal megússzuk azt, hogy nekünk bármilyen módon érintkeznünk kelljen rémálmunkkal.
A szakemberek egyúttal azzal a problémával is szembe tudnak szállni, ha az általunk kitett méreg csupán egy állatnál vált be, ugyanis az általuk alkalmazott keverék lassan hat, így az állatok nem tudják kifigyelni a hatást, ezért minden patkány belakmározhat belőle.
Amennyiben nem szeretnénk az állatok életére törni, megpróbálkozhatunk az ultrahanggal is. Ez általában egy kis, a szúnyogirtóhoz hasonlatos szerkezet, ami a falba dugva ultrahangot bocsát ki. Az ember számára hallhatatlan hangja csupán az állatok számára érzékelhető, így ha a falban bujkálnak, akkor is hatékony. Hátránya azonban, hogy idővel megszokják, és nem lesz rájuk hatással, így végeredményben kénytelenek leszünk drasztikus módszerhez fordulni.
Miért rosszabb az egérnél?
Bár az egér sem tartozik a kedvenc állataink közé, sokkal könnyebben megbarátkozunk a jelenlétével, mint a patkány esetében. Míg az egér kis lyukakon közlekedik, és próbál minél észrevétlenebb lenni, a patkány jóval nagyobb kárt hagy maga után. Az egérrel ellentétben ráadásul nagyobb területet bejár, így a kórokozókat több háztartás és csatorna közt megosztva.
Elfogása is sokkal körülményesebb, hiszen míg az egérnek elég egy kisebb csapda, a patkány egy egérnek való ragasztós kelepcéből könnyedén kiszabadul, ráadásul átverni is nehezebb, mint kisebb társát.
Hogyan előzzük meg a vándorpatkány megjelenését?
Természetesen van módja annak, hogy megelőzzük, hogy patkány jelenjen meg a házunkban. Ehhez körültekintően csomagoljuk be a szemetet, és úgy vigyük le a tárolóba. Amennyiben házban lakunk, rendszeresen ellenőrizzük a cserepeket a tetőn, és ha elmozdulna egy, igazítsuk meg, hiszen így nemcsak a patkány, hanem a nyest vagy a pele megtelepedését is megelőzhetjük.
Ügyeljünk rá, hogy ne hagyjunk elöl ételeket, és az élelmiszereket ne zacskókban tároljuk, hanem műanyag vagy üveg edényekben, így gondoskodva arról, hogy az illatuk ne csaljon oda semmilyen rágcsálót. Figyeljük meg a kisebb-nagyobb lyukakat és repedéseket a falban, és ha aggasztóan nagyok, tömjük be őket! Ezáltal nemcsak a rágcsálók, hanem az olyan rovarok sem tudnak bejutni, mint a poloska vagy a csótány.
Állatbarátként nehéz dolgunk lehet, ha patkány van a háznál, ám sajnálatos módon be kell látnunk, hogy ez esetben az egyetlen hatékony módszer a rágcsálók távoltartására a méreg vagy valamilyen patkányfogó. Bármennyire is sajnáljuk az állatot, jelenlétük összeegyeztethetetlen azzal, hogy egészséges életet élhessünk.
