Mikroműanyag szemcséket találtak a budapesti ivóvízben. A Greenpeace egy csepeli és egy óbudai iskolában mérette be a csapvíz minőségét. A Dunát is megvizsgálták, ott háromszor annyi mikroműanyagot találtak, mint a korábbi méréseknél.

A Greenpeace Magyarország két fővárosi iskolában bemérette, hogy mennyi apró műanyag-részecske úszkál a budapesti csapvízben. A két és fél hónappal ezelőtt vett minták eredménye most lett publikus. Mindkét mintavételi helyen 1500 liter csapvizet szűrtek át egy speciális eszközzel. Óbudán 7, Csepelen pedig 7 műanyag szemcsét találtak a vízben.

A Magyar Vízközmű Szövetség főtitkára, Nagy Edit korábban azt mondta, hogy a magyar csapvizek nagy része a felszín alól származik, ezért a mikroműanyag nem tud oda lejutni.

A Greenpeace Magyarország vegyianyag-szakértője, Simon Gergely azt mondta az RTL-nek, hogy a műanyag eláraszt minket, ezért nincs hova menekülni előle. Azt is elmondta, annak ellenére, hogy a budapesti csapvízben mikroműanyagot mutattak ki a mérések, nem kell megijedni, a fővárosi csapvíz iható, az élet más területén sokkal több szennyeződés jut a szervezetünkbe – mondta a szekértő.

A Duna mikroműanyag szennyezettségét a MÜPÁ-nál mérték meg. A Greenpeace munkatársa elmondta, hogy a folyóban 30-szor annyi mikroműanyagot találtak, mint a csapvízben, ez pedig háromszor nagyobb érték, mint amit eddig a Dunában mértek.

A folyóban olyan mikroműanyagokat találtak, amelyből az egyszer használatos zacskók készülnek. A szennyezést az egyszer használatos műanyageszközök beszerzésével lehetne betiltani, ezt a kormány 2021-re ígérte.

Mi az a mikroműanyag?

mikroműanyag az 5 milliméternél kisebb műanyagdarabokat jelenti. Ezek az apró darabkák a műanyagok bomlási folyamata során keletkeznek a műanyagok szerkezetének szétesésével, melyet első sorban az ultraviola sugarak okoznak, a napsugárzáson keresztül. A műanyag szerkezeti változásának a másik okozója az anyag elöregedése, szerkezetében a kötések megváltozása.

Hogyan mérik?

A környezetanalízisben élen járó laboratóriumok egy speciális mintavételi technikát dolgoztak ki; viszonylag rövid idő alatt tudnak relatíve nagy térfogatú vizet átszivattyúzni egy 100 µm-es szűrőn. Az így keletkező mintából a laboratóriumban a szerves szennyeződéseket (pl. a szűrőn fennmaradó természetes üledék) oxidálják, majd a műanyag részeket sűrűségük alapján szeparálják. Egy speciális, infravörös spektrométerrel felszerelt mikroszkóppal megállapítható a műanyagok típusa és mérete.

Mi a baj a mikroműanyagokkal?

A vizekbe és az élőlények szervezetébe is egyaránt szivároghatnak káros vegyületek a műanyagokból. Tipikusan ilyenek a gyártás során használt toxikus vagy hormonháztartást zavaró anyagok (biszfenol-A, ftalátok és polibrómozott-difenil-éter égésgátlók). Az adalékokban hordozott kockázaton túl kémiai tulajdonságuknál fogva ezek az anyagok képesek arra, hogy felületükön megkössék a vizekben amúgy is jelen lévő szennyezőanyagokat (pl. policiklikus aromás szénhidrogének – PAH-ok, poliklórozott bifenilek, DDT), azok így a környezeti előfordulásuknál jóval koncentráltabb formában jutnak az élőlények szervezetébe.

Kiemelt kép: illusztráció