Vannak kifejezések, amellyel az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozunk a gyereknevelés témakörében. Ezek egyike a gyermekkori kreativitás. De tudjuk-e mi is ez pontosan, és ha elégedetlenek vagyunk vele, fejleszthető?
Ha két kifejezést kellene mondani, ami a gyereknevelésben az utóbbi időben sokkal gyakrabban fordul elő, akkor a “képernyőkön” kívül szinte biztosan a “kreativitás” kerülne elő. Az emberek szinte egyöntetű véleménye szerint a kreativitást ápolni kell, gondoskodni arról, hogy szabadon szárnyaljon. De mire jó, és egyáltalán baj-e, ha kevés van belőle?
Minek az?
A CsimpiStore szakértője igen szemléletes példával arról beszélt, hogy mint minden készség, a kreativitás is leginkább egy izomhoz hasonlítható, amely a használattal erősödik, és satnyul, ha elhanyagolják. Ezenfelül az is fontos, hogy a kreativitás, a problémák “más” megközelítése hasznos képesség, és bizony kreatív hobbi termékekkel fejleszthető, így pedig a felnőtt élet válik könnyebbé.
De a felnőtt létig azonban el is kell jutni, az iskolarendszer azonban viszonylag keveset kér a kreativitásból: a gyors tesztelhetőség és az összevethető eredmények érdekében a számonkérés inkább ikszelésen, teszteken és biflázáson alapul, mint azon, hogy hogyan lehet egy helyzetet kreatívan megközelíteni.
A gyermekkor az utolsó esély?
Azt szokás mondani, hogy a kreativitás mindig fejlődik, de a legegyszerűbb, ha a mindenre fogékony gyermekkorban kap a gyerek kreatív kihívásokat. A logika emögött az, hogy ha a gyermek megkapja a felkészítést arra, hogy milyen, különböző módokon lehet megközelíteni egy problémát, akkor ezeket az eszközöket később is használni fogja, míg ha egy gyermeknél hagyják, hogy a viszonylag kreatív óvoda után az iskola alakítsa ki benne a problémamegoldó mechanizmusokat, akkor abból inkább “favágás” lesz.
Ez persze nem feltétlenül a tanárok hibája: sokuk ebben a túlterhelt, a gyermek boldogságára egyáltalán nem figyelő rendszerben is igyekszik élvezetessé tenni a napokat, de maga a rendszer nem a kreativitás megélésére jött létre. De mit tehetünk?
Semmi megszokás!
A kreativitáshoz önbeteljesítő módon csak kreativitásra van szükség. A legalapvetőbb tevékenységek is kreatívvá tehetők. Az egyik tökéletes példa a Monty Python híres jelenete, amelyben mindenki viccesen jár. Ezt egy az egyben át lehet ültetni a gyakorlatba is: járjon a gyerek viccesen! És itt a kulcsszó: “viccesen!” Rajzoljon vicces dolgokat, egyen viccesen (de ügyesen), szedje össze a szennyest viccesen (célbadobással). Abban a pillanatban, hogy a megszokott, talán már megunt tevékenységben új kihívás jelenik meg, élvezetessé válik.
Másképp!
Ha a kedves játékokat nem megszokott módon használja fel, az is izmosítja a gyermek kreativitását. A délutáni teázáson vegyenek részt az építőkockák. A könyvekből épüljön parkolóház, rajzoljanak a matchboxok. Amikor a gyermek látja, hogy minden bármire használható, elindul a fantáziája, és ez a lényeg.
A kulcsszavak használatával a kreativitás erősíthető – nemcsak gyermekekben, hanem felnőttekben is.
