Miután felépítették leégett, aztán átalakították majd egy földrengés romba döntötte. Közben volt erődítmény, családi birtok, premontrei majd a pálos rendi szerzetesek fontos épülete. Magyarország középkori építészetének legszebb műemléke itt van az agglomerációban!
A templomrom egy háromhajós premontrei bazilika és kolostor torzója, mely 1220–1234 között épült késő román és korai gótikus stílusban. 1763-ban a nagy komáromi földrengés rombolta le, azóta nem építették újjá.
A templom története a régmúltba vezet, viszont meglepően jól dokumentált. A lényeg, hogy az 1050-es években már kőtemplom állt itt, amelyet a következő században bővítettek. III. Béla király a második felesége, Capet Margit kíséretében érkező, francia származású Aynard lovagnak adományozta Zsámbékot. Az ő leszármazottai építtették 1220 körül a Keresztelő Szent János tiszteletére fölszentelt késő román stílusú bazilikát, és a hozzá északról csatlakozó premontrei kolostort.
Mátyás király másként döntött
Építése zömében a tatárjárás előtti időre tehető, de a befejező építkezések már minden jel szerint a tatárjárás után zajlottak. Az alapítókat a kolostor templomában temették el.
Az alapítók utódainak kérésére IV. Béla király megerősítette az akkor már felépült templom és kolostorra vonatkozó birtokadományokat. A tekintélyes, jelentős vagyonnal rendelkező kolostorban népes szerzetesi közösség élt, a tagok létszáma elérte a húszat is.
A 15. században leégett a kolostor, majd nem sokkal Amerika hivatalos felfedezése előtt, 1475-ben a premontrei rend hanyatlása miatt Mátyás király a pálosok kezelésébe adta. Az új birtokosok gótikus stílusú átépítést hajtottak végre. A premontreiek pedig eredménytelenül tiltakoztak kolostoruk elvétele miatt.
A törökök erődöt csináltak belőle
Buda 1541-es török kézre kerülése után Zsámbék is az új hódítók területére került. A pálosok nem tehettek mást, elmenekültek kolostorukból, amelyet a törökök erődítménnyé alakítottak át. Erre az időre emlékeztet egyébként a városháza előtti téren ma is álló Török kút, amiről ebben a cikkünkben írtunk részletesebben.
1689-ben a Zichy család tulajdonába került a településsel együtt a templom is. Ők eleinte a várkastély kápolnáját használták. A templom sorsát 1763. június 28-án földrengés pecsételte meg: leomlott az északi mellékhajó boltozata és oldalfala.
Ezt követően a rom gazdátlanná vált, a köveket széthordták a környékbeliek. A viszonylag nehezebben megközelíthető, romladozó középkori kolostortemplom helyett a település központjában építettek maguknak új templomot a zsámbékiak.
Felfedezték, megmentették
Nem maradt volna semmi a romokból, ha Rómer Flóris bencés tanár, régész-művészettörténész és Henszlmann Imre műtörténész az 1870-es években fel nem hívják a figyelmet az értékes emlék megmentésének szükségességére.
Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter 1889-ben Möller István építészmérnököt bízta meg az állagmegóvási munkákkal. A romlásnak Möller István négy évi tartó és 1900-ra befejezett korszerű restaurálása vetett véget.
Módszere, amely szerint a romot romos állapotban konzerválta, a korszerű műemlékvédelmi elveknek megfelelő. A templomot csak a szerkezeti és állékonysági szükség szerint erősítette meg, részben az eredeti kőanyagból, részben a rekonstrukciós akciót bemutató tégla-aláfogásokkal. Részleteinek tiszta megtartásával hitelesen őrizte meg a magyarországi középkori építészet egyik legértékesebb, kőbe faragott dokumentumát.
A Zsámbéki Romtemplomhoz belépővel lehet csak közel menni. Kedvelt esküvői fotós helyszín, hiszen a pompás épület gyönyörűen uralja a zsámbéki-medencei tájat.
Fotók: BudaPestkörnyéke.hu
