Az orvosai már egyszer lemondtak róla és már a család is felkészült a legrosszabbra. Gyula öt héten keresztül volt csövekre és vezetékekre kötve, visszatérése pedig kisebb csoda. Az 58 éves férfit a koronavírus teperte le, egyáltalán nem volt biztos, hogy túléli, ám ő egyszer csak egyik napról a másikra talpra állt.
November végén gyűrte le a vírus
„November 23-án terített le a vírus. 58 évesen, jó erőben voltam, nem éreztem a veszélyt, otthon akartam kihordani” – mondta a Blikknek Gyula, aki már a családja körében lábadozik. A BudaPestkörnyeke.hu legfrissebb híreit ide kattintva érheted el.
Vészjósló tünetek
A férfinél több vészjósló tünet is jelentkezett: magas láz, légszomj. Aztán november 26-án már nem lehetett tovább várni, hívták a mentőt, ami a SOTE klinikájára szállította Gyulát, aki itt még tréfálkozott: „Gratulálok, egész jó az oxigénjük!” mondta a hordágyon. Sokáig ez volt az utolsó mondata.
Lesújtó eredmények
A CT vizsgálat nagyon lesújtó eredményt hozott: kiderült, hogy Gyula tüdejének 90 százaléka gyulladásban volt. Néhány perccel később már az intenzív osztályon feküdt, gyakorlatilag öntudatlan állapotban, estére pedig már lélegeztetőgépre is került.
Öt hétig volt ilyen állapotban
Az 58 éves férfi öt hétig volt ebben az állapotban, amikor is az orvosok hosszú és keserves küzdelmet indítottak az életéért. Napra nap harcoltak az életben maradásáért.
A túlvilág kapujában?
Gyula a Blikknek azt mondta, bár egyetlen percre sem tért magához, mégis élénken élnek benne a képek, olyan, mintha ébren lett volna végig. „Ordítóan tiszta emlékek. Ahogy egy kikötő szerű parton állok, és minden nap jön értem egy hajó. Ugyanazon a hangon szól a kürtje, egy hang kiabál, hogy tessék beszállni. És én minden áldott alkalommal küszködve, kimerülten, de nemet mondtam. Úgy éreztem, ha felszállok a hajóra, akkor vége. Mindig bevillant a feleségem, a gyerekek arca, hogy búcsú nélkül nem mehetek el” – mondta a lapnak Gyula.
Tisztán emlékszik
„Úgy éreztem mozdulni nem tudok, mások döntenek már a sorsom felett. És akkor felhangzott egy fentről jövő kérdés, ami mindent betöltött: „Mentsük meg Gyulát?” majd egy hasonlóan zengő hang válasza, hogy „Igen, mentsük meg.”
Az orvosok azt mondták csak órái vannak hátra
„December 15-én kaptuk a rossz hírt. Erre nem lehet felkészülni. Annyit mondott, hogy a férjemnek órái vannak hátra – vette át a szót Gyula felesége, Emi.
Imádkoztak érte
Ezt követően a család az online térben gyűlt össze, hogy imádkozzanak Gyuláért, az egyházközösség is így tett, majd másnap megtörtént a csoda: az orvosok azt mondták váratlanul javulást tapasztaltak a férfi állapotában.
Két újabb hét után megpróbálták felébreszteni
Két héttel később az orvosok úgy döntöttek megpróbálják felébreszteni. Ez azonban nagyon kockázatos volt, mert öt hét nagyon hosszú idő, általában két-három hét a lélegeztetőn és eldől, melyik „irány” marad a betegeknek. A lap azt írja az ébresztési folyamat is sokáig 36 órát tartott. De akkor aztán óriási fordulat történt. Kipattant a szeme, szinte azonnal tudta, hol van, mi történik. Kommunikálni próbált a családját kereste.
Nagyon kedvesek voltak az orvosok és ápolók
„Az orvosok, ápolók végtelenül kedvesek voltak. Nem csak velem, jól láttam, hogy a legreménytelenebb esetekkel is. Rengeteget dolgoztak, mégis mindig volt egy biztató szavuk, egy mosoly, egy érintés elmondhatatlan hálát és tiszteletet érezek irányukban.”
Végig érezte a szeretetet
„Életem legboldogabb pillanata volt, amikor az intenzívre bejöhetett a családom. Csak annyit kértem, öleljenek át. Az mindent megért. Ezt meg még nekik sem mondtam el, de igen, akkor úgy éreztem, így már el tudnék menni, így hogy tudják mennyit jelentenek nekem. Ugyanaz az ember vagyok, de egy kicsit másként látom a világot, más értékek váltak fontosabbá. Mert egy dolog a legfogcsikorgatóbb percekben is tapinthatóan körülvett és megtámasztott: a szeretet. Lábadozásomat most nagyban segíti a munkahelyem vezetésének és munkatársaim együttérzése és támogatása.” A BudaPestkörnyeke.hu legfrissebb híreit ide kattintva érheted el.
Kiemelt kép: MTI/Árvai Károly
